Skip to content

125 MINUTES STOLEN FROM MY LIFE, avagy megnéztem a Szürke Ötven Árnyalatát | HU/EN

Scroll down for the English version.

Hát ez egy elég… kellemetlen élmény volt.

Egyszerűen más szót nem is tudok rá használni, leszámítva persze a “szar” rendkívül ironikus módon legalább ötven szinonimáját.
Annyira gáz és erőltetett volt ez a film, hogy a felénél konkrétan odafordultam a barátomhoz, hogy töredelmesen elnézést kérjek tőle amiért elrángattam rá. És mindezt úgy, hogy alapból számítottam rá, hogy nagy valószínűséggel nem ez fogja bezsebelni idén az Oscart, szóval lényegében bármi történhetett volna a filmvásznon, hogy jobb véleményem legyen róla mint eredetileg azt vártam, de tényleg, bármi – lényegében még az is fényévekkel jobb lett volna, ha azt vették volna filmre hogy valaki felolvassa az általános iskolai matekkönyvet ógörögül miközben Rebecca Black végtelenítve előadja a háttérben a Fridayt.
Hogy kifejezzem, mennyire borzalmas volt, a barátom azt javasolta, említsem meg, hogy imdb-n 4/10-et kapott, ami, hogy még ennél is kifejezőbbek legyünk, azt jelenti, hogy még a Pitch Perfect is jobb eredményt ért el nála.
Még a Shrek is jobb eredményt ért el nála.
Még a Twilight is jobb eredményt ért el nála.
Még a Doktor Szöszi is jobb eredményt ért el nála.

Előzmények
Először egy barátnőmtől hallottam a könyvről, akinek a nevét inkább le se írom, mert ezek után biztosan nagyon szégyelli magát (Ugye, Fruzsi.), ugyanis fél évig megállás nélkül hallgathattam, hogy Mr Grey mennyire tökéletes és mennyire jó, hovatovább mennyire durva és mennyire szexi. Mivel már puszta hallásból hülyeségnek tartottam az alapsztorit, még ezek után sem olvastam el, ám mikor nyár végén a barátom elutazott a családjával Horvátországba egy hétre, gondoltam itt az idő, hogy elüssem azt a 168 órát egy jó kis BDSM pornóval, tudjátok, usual stuff.
Nem ez volt életem ötlete.
Körülbelül az első szexuális aktusig sikerült kínkeservesen elszenvednem magam, de azt is csak azért, hogy legalább ennyi értelme legyen annak, hogy szennyeztem a C meghajtót ezzel a patakokban csordogáló latyakos szennyel. Utána egyszerűen nem bírtam tovább, és megmaradt mentális egészségem megőrzése érdekében kitöröltem az egészet a francba.

Problémáim pusztán azzal a pár fejezettel
1.
Anastasia Steele
Minden egyes vonása, minden egyes mozzanata, minden egyes szava arra volt hivatott megalkotásánál fogva, hogy rommá verjék ezt a szarházi kis senkit. És jé, gondolná az ember, milyen jó, hogy lényegében erről szól a könyv, de… ez sajnos nem sokat segít.
Kezdjük azzal, hogy nem hiszem el, hogy már megint egy ennyire jellemtelen és életképtelen karaktert kellett női főszereplőnek beállítani. Én értem, hogy azért csinálják ezt, hogy az ember könnyedén bele tudja magát képzelni a történetbe, de elárulná valaki, hogy miért akarná bárki is ennek az ostoba, naiv és egyéniség nélküli szemetesládának a helyébe képzelni magát? Még a legjobb barátnője helyében se lennék, nemhogy az övében.
Jó tanuló, zárkózott lány, aki imád olvasni és szürke kisegérnek érzi magát, lényegében mert az is, de ennek ellenére valamiért minden egyes hímtaggal rendelkező lény odáig van érte mert látnak benne “valamit” (Valószínűleg egy egyszer használatos vaginát, de legyünk romantikusak).
Ennyi.


Nem elég, hogy nemes egyszerűséggel irritáló ez a szánalmas kis légypiszok, de őszintén szólva nincs semmi értelme a létezésének. Mármint úgy értem tényleg zéró logika sincs az “író”nő által kreált “személyiség” és cselekedetei között.
Miért?

Mert aki huszonéves koráig nem volt hajlandó nem hogy lefeküdni, de egyáltalán járni egy hímnemű egyeddel, (vagy bárkivel) arról egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy kapásból azt választja első szexuális aktusnak, hogy megkefélteti magát egy erőszakos pszichopata idegennel akivel alig pár napja találkozott.
Ilyen.
Márpedig.
Nincs.
Ezen kívül lényegében minden zavaró benne, főleg, hogy mennyire különlegesnek és intelligensnek tálalják ahhoz képest, hogy ennél ostobább naiv hülye picsát még senki nem látott egy könyv lapjain belül. Ha legalább elpatkolna a könyv végére azt mondhattam volna, hogy öröm lesz olvasni, de mivel még kettő készült belőle ennek a nőnek a főszereplésével, azt hiszem az emberiség nem fog egykönnyen megszabadulni tőle.

Most rájöttem, hogy igazából mivel nem jutottam el sokáig a könyvben, és az a “nem sok” is az ezzel járó sokkhatás feldolgozásával telt el, nem is tudok mit felsorolni még ami csak azzal a pár fejezettel kapcsolatos és nincs benne a filmben.

Úgyhogy jöjjön a film.

Ki nem találnátok, de az még rosszabb volt, mint az a pár fejezet, mit ne mondjak, végül is ehhez is kell tehetség.
Több millió dollárt költöttek rá, minimum egy évig promozták, egy rakás ember dolgozott rajta, és közülük egyiknek se jutott eszébe közölni a rendezőasszonnyal, hogy “Hé, te figyi, vágod, hogy nem történik semmi két órán keresztül?”
MERTHOGY SEMMI NEM TÖRTÉNIK KÉT ÓRÁN KERESZTÜL.
Én értem, hogy Hollywoodban mindenki minimum lövi magát, de amikor valakinek a stábból pár percre bekapcsolt újra az agya, igazán megmenthette volna a világot ettől az ipari mennyiségű lótrágyától.
Kezdjük akkor az elején.
1.
Anastasia Steele itt is irritáló.
De annyira, hogy nagyon.

Nem tudom, hogy a színésznő volt-e nagyon pocsék, vagy a karakter az, ami alapból béna, (A karakter az, ami alapból béna.) mindenesetre nem volt szegény Dakota Johnsonnak sok dolga – színészi repertoárja kimerült abban, hogy öt percenként zavartan megrázta a fejét, három percenként pedig menetrend szerint beleharapott az ajkába, a két teendő közti szünetekben pedig jobb híján csak “Ööö”-zött.
Ez mind Anastasia Steele, Hölgyeim és Uraim.

Ráadásul mindezt olyan görcsös erőlködéssel csinálja, hogy például kapásból az első “bezuhanása” egy ajtón inkább volt nevetséges, mint… bármi más. Ami pedig egészen különös az egészben, az az, ahogy a film közepe felé ez az elképesztően életképtelen kislány átalakul egy egészen határozottan nővé, de nyugalom, csak pár jelenet erejéig, hogy aztán a film vége felé megint ugyanolyan nyomorult legyen mint azelőtt, aminek aztán egyáltalán nincs semmi értelme.
Bár végül is semmi másnak sincs.

2.
Jamie Dornan, avagy Mr Grey.
Ezúton szeretnék gratulálni, Francine Maisler castingosnak az egész emberiség nevében, ugyanis noha legalább egy évig húzta mindenki agyát, hogy ki lesz Mr Grey, mégis kifinomult tökéletességgel sikerült kiválasztania az egyetlen olyan élőlényt ezen a planétán, akinek nemhogy Mr Grey karakteréhez, de egyáltalán a színművészethez semmi köze. Jamie Dornannek konkrétan egy arca volt Mr Greyként – a barátom szerint kettő, de a második sokkal inkább egy amolyan alváltozata az elsőnek amikor is látszódik, hogy igyekszik valami más érzelmet közvetíteni, de sajnos nem sikerül -, ami nem volt más, mint a teljes kifejezéstelenség.


Viszont ezen kívül, azt kell mondjam, rendkívül szeretnivaló lélek volt az ember, de tényleg.
Éppen ezért volt még az előzőnél is kínosabb az egész, ugyanis lehetetlen volt számomra elhinni, hogy ez az édes kismackó az a határozott, kimért, irányítás mániás ember aki nők tizedeit ütlegelte egy titkos szexkamrában éveken át, így a film végére már inkább olyan hatással volt rám a filmbeli karaktere, hogy legszívesebben betakargattam volna és csináltam volna neki egy bögre forró kakaót csak hogy jobban érezze magát.

  
Ez az ipari mennyiségű szemét (Anastasia) az egész filmben folyamatosan másról sem beszél, minthogy Christian mennyire imádja kontrollálni és mennyit parancsolgat, ami a filmben gyakorlatilag annyiban merül ki, hogy kétszer rászól a nőre, hogy egyen, de azt is olyan elbűvölő kedvességgel, hogy még a nagymamám is egy kegyetlenebb kontrollmániás szadista állatnak nevezhető a vasárnapi ebédnél, mint ő.
Mondhatnátok erre azt, hogy na de mennyire dühös lett például akkor, amikor kiderült, hogy Anastasia nem szólt neki, hogy elmegy pár napra az anyjához – hát ja, mennyire is lett dühös? Egy nő dühösebb tud lenni a barátjára ha az nem szól neki hogy sörözni megy a haverjaival, mint ez az ember.

3.
Anastasia Steele és Mr Grey kapcsolata,
ami már alapjaiban elképzelhetetlenül valószerűtlen.
A film ugyanis tudjátok miből áll?
Kétszer tíz percre találkoznak, mely időtartam alatt abszolút érdemtelen beszélgetéseket folytatnak, majd elmennek egyet kávézni, hogy aztán öt darab tőmondat kinyögése után Christian teljesen összeomoljon (Totál megértem, csodálom hogy kibírta a film első 15 percéig.) és kivonuljon, majd közölje a nővel, hogy mennyire vonzódik hozzá és tartsa magát távol tőle, csak hogy a további 110 percben ennek a kijelentésnek teljes mértékben, de totálisan az ellenkezőjét mutassa.
Ezen kívül nulla érdemi párbeszéd folyik kettejük között, azt leszámítva amikor arról nyűglődnek, hogy mennyire szeretik egymást (Totál érthetetlen okokból kifolyólag, hiszen nem is ismerik a másikat, amit még a filmben is megemlítenek számtalan alkalommal.) és hogy milyen rossz, hogy nem lehetnek együtt. De igazából azt se tudjuk meg, hogy mi az oka pontosan annak, hogy nem lehetnek együtt (azon kívül, hogy a nő egy rémálom), hiszen ennek taglalásáig sose jutnak el. Elméletileg az a probléma kettejük között, hogy a férfi egy szadista állat (csak ez nem igazán jön át a filmvásznon, ugye) és nem akar romantikázni a nővel, a nőnek meg fáj, hogy csak ütni-vágni akarja és nem akar vele moziba menni, annak ellenére, hogy egyébként halálosan élvezi, hogy kikötözik és megalázzák, az ember meg még a családjához is elviszi, szóval… teljes és totális katasztrófa.

4.
Az egyetlen dolog, ami érdekessé tehette volna ezt a mentális fekete lyukat, arról szó sem esett.
Nevezetesen Mr Grey múltjáról.
Egyszer megejtett róla négy mondatot az alvó Anának, amiből csak annyit tudtunk meg hogy bizony nagyon rossz volt neki, és ennyi, semmi több.
És így tulajdonképpen…

5.
… semmiről nem szól a film.
TÉNYLEG.
SEMMIRŐL.
Nemes egyszerűséggel nem történik semmi.
Két ember indokolatlanul úgy tesz, mintha rendkívül vonzódnának egymáshoz, és néha dugnak meg fenekelnek.

Jaj, apropó dugás.

6.
Őszintén, egy joghurt reklám keményebb szexjelenetnek minősül, mint ami ebben van.

Kedves Dakota, hát igen, azt észrevettük.
Mindenki azt várta a könyv után (ahol azért részletezték a dolgokat), hogy itt bizony komoly dolgok fognak történni, de annyira nem történt semmi, hogy azt ki nem tudom fejezni. A szexjelenetek a következőképpen néztek ki:
Anastasiát kikötözik.
Mr Grey megcsókolja a pocikáját párszor.
Mr Grey néha rácsap a fenekére egy pálcával.
Mellbimbók.
Annyira prűd volt ez a film, hogy úgy érzem a puszta megnézésétől aszexuális lettem. Arról már nem is beszélve, hogy itt is vannak ám benne olyan logikátlan apróságok, mint például az, hogy annak ellenére, hogy nem mutatnak deréktől lefelé semmit a szereplőkből, (jó, a lábaikat leszámítva) valamiért mégis létfontosságúnak érezték kiemelni, hogy Anastasia nem borotválkozik sehol. Minek? Pont ebben akartak hitelesnek tűnni az ártatlanságát illetően?
De végül is mit is várnánk szex terén a filmtől, amikor…

7.
… Anastasia Steele még az esőtől is elélvez.


Ha emlékeztek az első jelenetekre, Anastasia már akkor ozgazmikus gyönyöröket él át, mikor kifut a Grey House-ból a szakadó esőbe. Hát ezt a nőt naná, hogy nem lehetett nehéz boldoggá tenni, és őszintén szólva a szexjelenetek durvasága is nagyjából megegyezik egy lágy tavaszi esővel, tekintve hogy Grey néhány puszin és egy-két gyenge ütésen kívül semmit nem csinál, de ugyan miért is kellene mikor a nő mindenre olyan hatalmas nyögésekkel válaszol, hogy szerintem észre se venné ha Mr Grey kimenne a szobából.

8.
Annyira, de annyira kínos.
Muszáj ennek külön pontot szentelnem, mert tényleg nagyon kínos. És nem úgy volt kínos ott ülni, mint amikor az első randik valamelyikén beültök véletlenül a Don Jonra a potenciális jövendőbeli barátoddal, ami kapásból pornófilmekből kivágott jelenetekkel kezdődik, és te hirtelen megdermedsz, hogy ezt most célzásnak vedd-e, majd igyekszel higgadt arcot vágni mert te ugye laza csaj vagy, hátha rádnéz, hanem olyan kínos volt, mint mikor egy nyolc éves megkérdezi hogyan lesz a kisbaba és te megpróbálod elmagyarázni, hogy tényleg megértse, de mégse kelljen belemenned még minimálisan se a részletekbe.
Szóval ezzel csak arra próbálok kilyukadni, hogy ez a két ember annyira zavarban van állandóan, és annyira süt róluk a kellemetlenség, hogy minden egyes pillanat a filmből minden, csak nem érzéki.

9.
A nem durva durvaságok.
Hát az kész vicc volt.
Ahogyan a fent említett színészi kvalitásokkal rendelkező Jamie Dornan megpróbálja komolyan venni a szerepét és elfenekelni azt a lányt, az inkább volt komikus, mint… szexi vagy akár megbotránkoztató. Vagy akármi.

10.
A vég.

A film vége felé (miket mondok, már az első tíz perc után) tudtam, hogy bárhogyan is végződik a történet, úgyis utálni fogom, de a 125 perc után nem hogy utáltam, de olyan heves tűzzel gyűlöltem, hogy nagyon kevés választott el attól, hogy bepereljem az egész CinemaCity-t amiért annyi pénzt elkért ezért a semmiért.
Ugyanis az történik, hogy miután 124 percig nézed ahogy semmi nem történik, jön az utolsó perc, az utolsó momentum, amikor… még annyi se történik, mint előtte.
És kész.
Annyi.
Vége.
Olyan volt ez az idő, mintha megnézették volna velem egy normál romantikus vígjáték első negyed óráját, majd kikapcsolták volna az egészet és elkértek volna érte egy csomó pénzt. Ha nem tudtam volna, hogy kikről szól a film, esküszöm azt hittem volna, hogy ez egy pszichopata Parkinson-kórban szenvedő mazochista pénzhajhász szajha és egy meglepően tehetős és bájos szociális munkás szerelmi viszonyáról szól, és őszintén, még az is sokkal jobb lett volna, mint ez.
Valójában ez itt lent egy mérföldekkel összetettebb, meghatóbb és szenvedélyesebb szerelmi történetet láthattok, mint a Fifty Shades of Grey:

Utólag is elnézést kérek, ha sokat használtam volna a “semmi” és a “szar” szavakat, de sajnos ezek tudják legkifejezőbben átadni ennek a filmnek nem nevezhető vizuális emberkínzás mélyről feltörő esszenciáját.

 


… and the English version:

Well that movie was… awkward.

Seriously, there are just simply no other words to express what it was like to watch this movie except maybe the fifty synonims of the word “crap”.
It was so bad and forced that at one point during the movie  I turned to my boyfriend and apologised for making him experience this… thing. I really didn’t have big expectations at all – I honestly counted on that it wouldn’t make it to the Oscar’s, so the makers could have done basically anything to make me pleasantly disappointed, really, anything – someone reading a seventh grade math book in ancient Greek while Rebecca Black singing Friday in the background over and over again would have made more sense to me than this.
To express how awful it was, my man suggested to mention it got 4,2 out of 10 on imdb which means even Pitch Perfect got a better evaluation than this.
Even Shrek got a better evaluation than this.
Even Twilight got a better evaluation than this.
Even Legally Blonde got a better evaluation than this.

Previously
I heard about the book from a girlfriend of mine whose name I won’t even write down because I’m sure she feels pretty ashamed by now. (Am I right, Fruzsi?) All she did was going on and on about how perfect, amazing, tough and sexy Mr Grey is for six months. Since even listening about it made me sure of what an incredibly lame story it is, I hadn’t read it… until my boyfriend went to a family holiday to Croatia and I stayed home alone for a week which made it seem to be the perfect time to spend 168 hours with some good old BDSM porn, you know, usual stuff.
Well, that was not the best idea of my life.
I barely suffered through the first intercourse and even that was only because I didn’t want my time and space on C: drive to go to waste for nothing, but then I just couldn’t take it anymore and for my own mental health – at least for what it remained of it – I got rid of it.

Problems with only those few chapters
1.
Anastasia Steele
Every single feature, every single movement, every single word of hers was made to beat the crap out of that unworthy human being. And what a surprise, people would think that’s kind of okay because the book is basically about exactly that, but… you know, after a point, it is just not enough.
Let’s begin with the obvious: why did they have to make yet another female main character without ironically enough, any kind of a character or the capability of living? I get that they do it so that everyone can see herself in her situation, but honestly, I cannot imagine why anyone would want to identify herself with such a stupid, naive little girl with no individuality. I wouldn’t even want to be in the place of her neighbour, not to mention herself.
To say something about her, she’s a good, shy girl with nice grades who loves reading and describes herself as a “common run” basically, because she is, yet every single guy is into her because they seem to see “something” about her (Probably a once-to-use vagina, but let’s be romantic.).
That’s it, that’s Anastasia Steele.

The existence of this irritating flyspeck makes completely no sense. I mean, literally, there’s no logic between the so-called “personality”  made by the so-called “author” and the actions of hers.
Why?
Because, in my humble opinion, if a girl not only hadn’t had sex by the time she’s twenty but hasn’t been dating anyone ever, I cannot believe she would allow a complete psychotic stranger she just met a couple of days ago to screw and beat the crap out of her.
It.
Couldn’t.
Happen.
Besides all that, every tiny detail is annoying about her, starting from how special and smart the writers try to make her seen even though she’s the dumbest thing I’ve ever read about, and I read Twilight. At least she could die by the end of the book, but since there are two more books featuring her, I guess humanity is just not lucky enough for that.

I just realised I don’t even have much to hate about the book so far because I only read a couple of chapters and I was so loaded by hatred towards this dumf that I cannot even recall anything else that’s negative and the movie doesn’t feature it.

So let’s get started with the movie.

Well, the movie was even worse than those few chapters of the book, which is quite an accomplishment, I guess.
They’ve spent so many millions of dollars, they’ve promoted it for about a year, there were a huge amount of people who’ve been worked on it and none of them had the tiniest thought about telling the director that ‘Hey, haven’t you realised how nothing happens in those two hours of the movie?’
BECAUSE NOTHING HAPPENS IN THOSE TWO HOURS OF THE MOVIE.
I totally get that everyone in Hollywood is constantly on drugs, but seriously?! Wasn’t there only one person on set who got conscious for only a minute to realise what a piece of crap it is and save the world from this complete catastrophy?
First things first.

1.
Anastasia Steele is still irritating.
So much it hurts.

I have no idea if the actress was lame or the character was essentially useless (The character was essentially useless.), but poor Dakota Johnson didn’t have much to do – her acting repertory includes only an embarassed headshake in every 5 minutes, lip biting according to schedule in every 3 minutes, and of course, between these two activities she usually just went “Uum.”
That is Anastasia Steele, Ladies and Gentlemen.
What is more, she does it so spasmodically forced that her acting is rather ridiculous, than… anything else, especially with that awkward fall at the very beginning.
What’s strange about her is that around the middle of the movie Anastasia starts acting like a pretty confident woman as oppose to what she acquired in the beginning, but worry not, only for a couple of scenes so that towards the end she got back to her miserable self, which makes no sense. Again.
Not that anything would make sense in this story anyway.
2.
Jamie Dornan, a.k.a. Mr Grey
In the name of all of us, I would like to congratulate to Francine Maisler, the one responsible for the casting, for spending half of an entire year hitting the nerves of everyone by not telling who Christian Grey would be, and then, succesfully managing to choose the only male being on Earth who not only has nothing in common with the character, but has nothing in common with acting at all. Jamie Dornan basically had one face as Mr Grey – according to my boyfriend there were two, but I think the other one was just a subversion where he tried to do something actorish but he obviously didn’t succeed – which was complete vacuousness.

Other than that, he seemed like a really nice guy, really.
And that is exactly the reason why the whole movie was even more awkward, because there was no way for me to believe this adorable teddybear would be the confident, cold, control-freak person who has been keeping on beating tenths of women in a secret sex chamber for years. By the end of the movie I felt like I would have rather covered him with a nice warm blanket and made him a cup of hot cocoa to make him feel better.

Anastasia keeps saying how Christian loves controlling everything and how much he commands all the time, but honestly, in the movie this whole statement was only shown by him telling her to eat maybe twice, and even that happened with such an enchanting kindness even my grandmother is more of a cruel, sadistic, control-freak animal at Sunday lunch than this guy.
You can mention the time when he got angry when Ana told him she’s about to go visit her mother for a couple of days – yeah, how angry was he actually? A woman can be angrier when her boyfriend tells her he goes out for a beer with his friends.
3.
The relationship of Anastasia Steele and Mr Grey,
which is essentially unbelieveably unimaginable.
Do you know what the whole movie is about?
In the beginning, they meet twice for ten minutes each, making completely uninteresting conversations about nothing, then they go out to have coffee, so that after five forced short sentences Christian totally collapses (Completely understood, I don’t even know how he managed to stay sane by the fifteenth minute of the movie.), rushes out and tells this turd how much he’s attracted to her (?!) and she should stay away from him. So that in the following 110 minutes he can act exactly the opposite.
Full. Normal.

Besides all that, there are zero valuable sentimental conversations between them, except the ones where they talk about how much they love each other (For totally senseless reasons because they don’t even know each other which they even mention several times in the movie.) and how bad it is that they cannot be together. We actually don’t even get to know what the exact reason is why they can’t be together (besides the fact that the woman is a nightmare), since they never make it to talk about it.
Theoretically the problem between the two is that the man is a sadistic bastard (which, by the way, doesn’t come across) and doesn’t want to do romance while the girl is hurt because he only wants to beat her and doesn’t want to go to the movies. (To cut it short.) Which is weird because everytime he does his cute little sadistic thing in the chamber she totally adores it, plus, he even took her to his parents and family, so it’s just… a complete and utter mess.


4.

The only thing, that could have turn this mental black hole into somewhat interesting was not even talked about.
Namely about the past of Mr Grey.
Once he mentioned four sentences about it in front of the sleeping Anastasia, and all we got to know was that it was really bad for him when he was young, that’s it.
And because of this…
5.
the movie is about nothing.
Literally.
NOTHING.
There is simply not a thing that happens.
That develops. Or anything.
Two people unreasonably pretend to be attracted to each other and they fuck and spank sometimes.

Speaking of fuck.
6.
To tell you the truth, a yoghurt commercial is more likely to be qualified as a hardcore sex scene than anything in this movie.

Dear Dakota, well, yeah, we’ve noticed.

After the book (where, well, things have been detailed) everyone expected to see some pretty nasty stuff, but there was so much nothing going on I cannot express. The sex scenes looked like this:
Anastasia gets tied up.
Mr Grey kisses her tummy a couple of times.
Mr Grey spanks her with a stick.
Nipples.
It was such a prudish movie I felt getting asexual only by watching it. Also, there are some illogical details, again, such as that even though nothing is shown under waist (except their legs), for some reason it was highly important for the makers to highlight the fact that Anastasia doesn’t shave anywhere. For what reason?
But of course, what could we expect on the field of sex, when basically…
7.
Anastasia Steele even has orgasm by raining.

If you remember the first scene, Anastasia has heavenly pleasures by only running out of the Grey House into the rain. Well, that woman is not hard to please, that’s for sure. What could we expect, since sex scenes in this movie are actually just like a light breeze of summer rain as Mr Grey doesn’t do much but giving some light kisses and even lighter spanks, and nothing more. But hey, appearantly he doesn’t even have to do anything more, this woman reacts by moaning to everything, I don’t think she would even realise if Mr Grey left the room.
8.
It is so incredibly awkward.
I feel like I need to dedicate a separate section for this one as it’s really, truly, ridiculously awkward.
And it wasn’t the kind of awkward when you’re at a first date and you guys go to watch Don Jon in which the first scene is full of porn so you just try to remain calm and seem like you’re totally cool with things like that and hope he doesn’t take it as a hint, it was the kind of awkward when an eight-years-old asks you how babies are born and you try to explain him without getting into the details.
With that being said, I was just trying to express how both Anastasia and Christian always seem embarassed and uncomfortable, so every single moment is anything but sensual.

9.
Mr Grey being rough without being rough.
Watching how that Jamie Dornan tries to take his role serious and spank that incompetent woman was rather comical than… sexy, or even scandalous.

10.
The end. Towards the end (what am I talking about, already in the first ten minutes) I knew whatever happens I was going to hate it, but after 125 minutes I loathed it with such an intense rage I was close to sue the whole CinemaCity for asking money for allowing us to watch this thing.
Because what happens is that you sit there, watching it for 124 minutes, then there comes the last minute, the very last moment, and… even less happens than it has before, if that is possible.
And that’s it.
Done.
It ends.
If I didn’t know what the movie was about, I would have thought it’s a romantic affair between a psychopath, masochist, gold digging whore with a serious Parkinson disease and a surprisingly wealthy and adorable social worker, and honestly, that would have made a better love story than this.
As a matter of fact, this thing down here is a more complex, touching and passionate love story than Fifty Shades of Grey:

source of feature image: perezhilton.com
sources of gifs: allthesupernaturalgifs.tumblr.com, mrwgifs.com, giphy.com, professionalfangirls.com, wifflegif.com, perezhilton.com, rebloggy.com, gifsoup.com, smosh.com

2 Comments

  1. […] killed by someone. 2. I googled “Sons of Anarchy Killing” to find pictures for the Fifty Shades of Grey post (Yes, it turned out to be a very cheerful post with a lot of positive thoughts and lovely opinions.) […]

Leave a Reply