Skip to content

THE 5 WORST FICTIONAL COUPLES EVER, avagy róluk ne vegyél párkapcsolati példát | HU/EN

Scroll down for the English version.

Tudjátok, vannak azok a szerelmes párok a filmekben és sorozatokban akikért valamiért egy teljes galaxis odáig van meg vissza, de hogy mi az istenért van ez, azt szerintem egy hadseregnyi brit tudós sem tudná megmagyarázni.
A probléma nem is abban lenne, hogy az emberek szeretnek valamit, vagy valakit, hanem abban, hogy romantikus fantáziáink középpontjába helyezünk olyan velejéig romlott párkapcsolatokat, amelyek a valóságban egyszerűen nem is létezhetnének, így nem csoda, hogy sokan hagyják, hogy a férfiak ott szúrjanak ki velük ahol csak akarnak mondván “Ó, hát Blair és Chuck kapcsolata se volt száz százalékos de nézd milyen jó vége lett.”
Szóval igen, most összegyűjtöttem nektek azokat a teljesen elsorvadt agytekervényekből kipattant hál’ Istennek csak fiktív emberpárokat, akikről még a legkétségbeesettebb és legelborultabb napjaidon se vegyél példát a magánéletedet illetően.
Vagy bármit illetően.

1.
Blair Waldorf és Chuck Bass

Hol is kezdjem, hol is kezdjem, hol is lehetne elkezdeni.
Szerencsére azt hiszem elmondható, hogy a Gossip Girl idők már lecsengtek, így talán az emberiség eme sorscsapásának túlélői már kikerültek a borzalomhullám hatása alól, és fogékonyabbak némi józan észre, de a lényeg: Blair és Chuck még egyénenként is két értéktelen szarkavaró rohadék, az együtt töltött idejükből meg lényegében csak annyi pozitívumot sikerült nagy nehezen kivakarnom, hogy legalább kárörvendően lehetett figyelni, ahogyan szétbaszogatják egymást a szó negatív értelmében.


Blair egy oly mértékben irritáló karakter, hogy nem csodálom hogy a saját apja őt látván felnőni inkább úgy döntött átpártol az élet melegebb oldalára és elhagyja a kontinenst, én ugyanis konkrétan minden egyes részben amiben szerepelt legszívesebben nekiestem volna egy láncfűrésszel.
A szerepe irritáló, a hangja irritáló, még ahogy kinéz, az is irritáló, mert nekem teljesen megmagyarázhatatlan, hogy miért kellett Blairnek szexi fehérneműkben megpróbálni elcsábítania Chuckot, mikor ő aztán minden csak nem szexi. Félreértés ne essék, ezt nem Leighton Meester sértegetésének szánom, épp ellenkezőleg, ő aztán szerintem mindent megpróbált és mindent megtett, (valamelyest sikeresen) hogy valamivel szerethetővé tegye ezt a… ezt a… tudjátok, csak azért valljuk be elég groteszk volt őt nézni azokban az érzéki fehérneműkben miközben Dorotában több érzékiség volt a kis köténykéjében. Simán kihagyhatták volna az ilyen jeleneteket és mutathatták volna inkább ruhában.


Chuck meg az egy dolog, hogy az össze-vissza kefélgető kurafinak az abszolút tipikus sorozatbeli esete, mert hát most istenem, nehogy már valaki megerőltesse magát mikor forgatókönyvet ír a széles tömegeknek, de én ennyire undorítóan tenyérbemászó szánalmas gazdag senkit az életben nem lát… ja, várjunk csak, tényleg.
Ugyanis az igazi probléma Chuckkal az, ahogy mondtam, hogy bizony-bizony, amióta feltűnt Barney Stinsonnal kart karöltve a színen, a hozzájuk hasonló rohadékok iránti indokolatlan rajongás vezetett ahhoz, hogy már nem csak az igénytelenebb műsorokban és könyvekben (Hello, Mr Grey.) hanem már konkrétan a valóságban, a szórakozóhelyeken is fellelhetőek ezek az önámító, nárcisztikus, egoista kis senkik, azzal az apró, ám de nem elhanyagolható különbséggel, hogy a nem létező karakterekkel szemben ők csak úgy tesznek mintha bármi hatalmuk lenne bárki felett, miközben csak néhány párezer forintos H&M-es öltönyben rohangáló szánalomgombócokról van szó, akik így (meg amúgy is) elég nevetségesek.
Na de, vissza Chuckhoz. Igen, én értem, hogy egy menő üzletembernek próbálták az inkompetens írók és rendezők beállítani, csakhogy ennyi évad alatt sajnos a szép-irodákban-való-whiskey-iváson-és-öltönyhordáson kívül nem igazán sikerült felmutatni semmi üzletembereset.


És akkor még csak most jön maga a páros.

Még mindig nem vagyok egy párkapcsolat szakértő, de csak úgy FYI szinten tisztázzunk valamit, mert el nem hinnétek, hogy ezután a sorozat után mennyien kezdtek el brutálisan nevetséges dolgokat képzelni a párkapcsolatokról: ha a barátod a megkérdezésed nélkül elcserél egy hotelért, akkor ne haragudj, biztos egy édes lány vagy, de nem hiszem hogy annyira odáig van téged. Vagy bír. Vagy realizálta, hogy egy emberi lény vagy. Vagy akármi. (Amennyiben ő megkérdezett róla és te igent mondtál… hát az már egy másik téma, mindenesetre sok sikert az életben.)
Ez a két szereplő annak tisztes példája, hogy mit nem szabad csinálni nem csak egy párkapcsolatban, de úgy amblokk bárminemű élőlényekkel létesített kapcsolatban. Oly mértékben cseszik át a másikat, Blairt ott alázza meg ez a kis bitchface, ahol nem hogy nőt, de embert még véletlenül sem szabadna, és oké, ha a sorozat valami mélyen drámai mű lenne, (Úgy, tudjátok, értékekkel meg ilyenek.) akkor még akár érdekesnek is találnám a szituációt, de tekintve, hogy ezek a nyomorultak halál komolyan romantikusnak gondolják ezt a grandiózus förtelmet, így egyáltalán nem vicces.
Nem, tudjátok mit?
Igazából vicces lehetne. Mert hát ez végül is oly mértékben nonszensz és béna és buta, hogy ezen egy normális ember csak nevet.
Az egészet az teszi halálosan szomorúvá és elkeserítővé, hogy minden egyes vaginával megáldott lény ezen a planétán elhiszi, hogy ez jó és csodálatos, sőt, követendő és hogy az ilyen fa “gazemberek” megmenthetők csak azért, mert három részenként eme két analfabéta között elhangzik a következő párbeszéd.
“Ja, de amúgy szeretlek.”
“Aw.”,


és ennyi. Ez kell a népnek, és mindenki boldog, mert mindenki meg van győzve, hogy az ő kapcsolatuk akkor végül is nem is olyan szar, mégse kell kilépni a lagymatag, langyos trágyamasszából amit már megszoktak, nem kell elhagyni azt az embert aki már minden létező idegszálukat mérnöki precizitással szétszaggatta, jó az úgy, Chuck és Blair is milyen boldogok.

Borzalom.

2.
Robin Scherbotsky és Ted Mosby
Tegye fel a kezét aki elégedett volt a How I Met Your Mother végével.
Igen, gondoltam.
Kezdjük azzal, hogy már kapásból a tanulság, hogy “hé, nyugodtan várj életed végéig arra a csajra aki már vagy háromszor kidobott, majd összejött a legjobb barátoddal, majd össze is házasodott vele, majd évtizedekre eltűnt, közben szedj össze egy lányt akit úgy tűnik tökre nem érdemelsz meg annak ellenére hogy kilenc évadon keresztül az ment, hogy mennyire tökéletes hozzád, mert…”
… mert tényleg, miért is?!

KILENC. ÉVAD.
Kilenc teljes évad, ami az egy dolog, hogy nem az Anyáról szólt, de még csak nem is arról, hogy Ted hogyan jön össze Robinnal – hanem arról, hogy miért nem kéne összejönnie vele.
Erről szövegelt Ted Mosby kilenc évadon keresztül a kölykeinek, csak hogy a végén boldogan felálljon azzal a konklúzióval, hogy igen, őket egymásnak teremtették? Komolyan, még Ted Mosby se figyelt oda a saját történeteire?!

 

Robin és Ted oly mértékben különböznek, hogy arra nincsen szó, és itt most nem csak arról van szó, hogy az egyik akar gyereket, a másik nem, hanem hogy tényleg nincs olyan dolog, amiben úgy rendesen összeillenének, és mindemellett, csak úgy mellesleg, tényleg – Robin sose szerette igazán Tedet, vagy legalábbis a készítők nagyon afelé vették a figurát, és így iszonyatosan rosszul és keserűen jött ki, hogy a végén “rájött”, hogy vele akar lenni, mintha csak szimplán nem akarna egyedül elpatkolni.
És amúgy, nem mintha elég idős lennék hozzá, hogy tudjam de: azért a szerelem nem ilyen rohadt bonyolult és ha mégis, akkor az régen rossz.

3.
Elena Gilbert és Damon Salvatore


Igazából annak ellenére, hogy már halálosan unalmas, hogy hosszú évadok óta egy érdektelen szerelmi szálat boncolgatnak és próbálnak még izgalmasabbá tenni totál fölöslegesen, ezzel “csak” annyi problémám van, hogy ha a potenciális jelölted, akiről kiderül, hogy egy vámpír, random eltöri az öcséd nyakát, nem számít mennyire nem bírtad a kis srácot, szerintem ne kezdj az emberrel.
Úgy alapból, ha találkozol egy férfival aki emberekből táplálkozik és sanszos, hogy meg akar gyilkolni, akkor nagyon ne erőltesd a dolgot.

Szerintem.

Ja tényleg, kivéve ha ő az alany.

(Ezeket meg csak úgy.)

4.
Carrie Bradshaw és Mr Big
Igazából ezt még egyszer nem is írnám le, inkább bemásolom egy korábbi bejegyzésből az erre vonatkozó részt, ha esetleg valaki azt nem olvasta volna:

Mr Big.
Most komolyan…?

Oké.
Szóval adott ez az ember, aki (Gazdag. Egyértelműen.) valamiért elkezd randizgatni ezzel a semmirekellő nőstény egyeddel, majd jól ki is dobja. (Ami egyébként totál érthető.) Ezek után még persze feltűnik a nő életében párszor hogy jól szétkefélje, ám ennek a több mint harmincéves luvnyának ez még mindig nem esik le, és körülbelül úgy rajong Bigért mint egy 15 éves szűzlány. Mármint így tényleg, 20 éves korára már szerintem minden lány megtanulja megkülönböztetni azokat akik csak teszik a szépet hogy ágyba cipeljék őket, és azokat akik nem. Hát Carrie Bradshow annyira életképtelen, hogy még ezt se sikerült megtanulnia, pedig az ég szerelmére, ez a munkája, nem?!
Tehát, ezek után természetesen útjaik külön válnak, majd Big ráadásul megnősül, és elkezdi Carrie-t a szeretőjeként hasznosítani, ami az egyik legmegalázóbb dolog amit egy férfi tehet egy nővel (Ha a többi megalázó dologra vagy kíváncsi, csak nyugodtan nézd meg a Szex és New Yorkot, ez az ember mindent tud.), és ugyan ismét elhagyják egymást, de Carrie még mindig nem tudja elfelejteni emberünket.
Még a világ legédesebb férfiját is otthagyja érte, abban a pillanatban, hogy emberünk füttyent.

Na, te talán nem is vagy olyan hülye.
Majd, sok-sok évvel később, ez a kis nyomibogár talál egy gazdag és intelligens művészt (Halovány lila gőzöm sincs miért gondolták a készítők, hogy hiteles lesz az, hogy egy ilyen férfi akár csak szóba áll ezzel az agyrémmel.) aki hajlandó őt elvinni Párizsba (Amerika végre fellélegezhetett, egy hülyével kevesebb.) és együtt élni boldogan. Emberünk édes, romantikus, mentálisan stabil (Ami nem mondható el a többi szereplőről…), és igen, sokat dolgozik, mert tudod Carrie Bradshaw vannak emberek, akiknek dolgozniuk is kell, te nem próbálod majd ki?
Szóval, miután a készítők úgy látták így az utolsó epizód felé, hogy az mégse teszi kellőképpen antipatikussá Petrovsky-t, hogy sokat dolgozik, főleg, ha figyelembe vesszük Mr Big mit művelt ennyi évad alatt, ezért az utolsó részben szegény orosz lekever egyet Carrienek (Well done.), aki emiatt borzadva elmenekül tőle és egyenesen belefut Mr Big karjaiba. Párizsban. Jó, oké, Big hajlandó volt kipengetni egy repülőjegynyi pénzt hogy elmenjen érte, mert „rájött”, hogy ez az aszott lóarcú borzalom az ő igaz szerelme.
Vágod. Ennyi év után.

Érzéseim.
Mindez igazából akár szép és jó is lehetne (Nem, de ugorjunk.), ha nem azzal folytatódna az egész egy egész estés mozifilm formájában, hogy ez a gyökér otthagyja őt az oltárnál.
De fear not, mert Bradshaw még ezek után is megbocsát neki, miután rájön hogy ex vőlegénye küldött neki egy halom szerelmes e-mailt. Komolyan. Szerelmes. E-mailt. Szóval én nem tartom magam egy hatalmas párkapcsolat szakértőnek vagy ilyesminek, de figyi, szerintem ha egy férfi tíz évig szívatott, majd átutazta a fél világot azért hogy kicsesszen veled mikor egy stabil párkapcsolatba kerültél, csak hogy utána otthagyjon az esküvőtökön, és mindezekre rá még nem is térden csúszva könyörög a saját vérében tocsogva hogy bocsáss meg neki, hanem megdob pár e-maillel… akkor hidd el nekem, nem kellesz neki eléggé.
Természetesen ez a nyomorult megbocsát neki. Halál.

Sajnos nem tudom tovább folytatni ezt a bejegyzést mert ennyi hülyeségtől megfájdult a fejem. Pedig annyi mindent mondhatnék még.

Engem is.

5.
Anastasia Steele és Mr Grey

Nem.
Csak… nem.


… and the English version:

You know those romances in movies and tv series the whole freaking galaxy is into for appearently no reason at all?
Yeah, well.

The problem is not with the fact that people like something or someone. However, when we not only accept but even seek for a psycopathic boyfriend to screw us over as many times as he can saying well, Chuck and Blair’s relationship wasn’t a hundred percent okay either, so I guess it’s okay, that’s not okay, and ohmygod get yourself together or if you can’t, just tie yourself to a bed so that you can’t hurt yourself anymore.
So yeah, I’ve collected a couple of… couples popped out of mindless heads that fortunately don’t exist in real life, but still able to drive others into making horrifyingly stupid decisions.

1.
Blair Waldorf and Chuck Bass

 

Oh come on, don’t look at me like that, they had it coming.
Plus, it’s not against you, it’s against them.
Where to even start.
Lucky for us, we can definitely claim the Gossip Girl times are over and survivors of humanity might have finally gotten out of its harmful effect and might even have a feeling for common sense, so my point is:
Not only Blair and Chuck are two shit stirring bastards separately, but the only positive thing about their time spent together is that we could gloat upon how they fucked each other over as many times they could in the most negative meaning of the word.
That’s it.
And I really tried.

Blair is such an irritating character, I’m not even surprised her dad, seeing her grow up, decided to switch teams and leave the entire continent, since as for me, I would have loved to attack her with a chainsaw basically in every episode.
Her role is irritating, her voice is irritating, even the way she looks is irritating, because it’s completely unexplainable why Blair had to try seducing Chuck in sexy underwears all the time since she’s everything but sexy. Don’t get me wrong, I don’t mean to offend Leighton Meester, not at all, she did her best to make that bitch seem somewhat likeable, but let’s just admit it was so grotesque to watch her in all those sensual lingeries when even Dorota is more sensual in her maid uniform. They could have simply skipped those scenes and show her in clothes instead.

It’s one thing that Chuck is a fucking machine, but seriously, I have never seen such a disgustingly obnoxious and pathetic rich guy… oh, wait.
Because the worst feature of Chuck is that when he and Barney Stinson showed up, the unreasonable admiration towards these two morons lead to not only the appearance of egoist and narcissistic type of men in tv shows and movies but in real life as well. Only, as oppose to fictional characters, that asshole at the bar only pretends to be powerful while he’s only an idiot in a couple of bucks worthy suit from H&M which is rather ridiculous than… anything else.
Anyway, back to Chuck. Yeah, I understand he was meant to be an influential businessman according to the fully incompetent writers, but honestly, besides drinking whiskey in fancy offices and wearing suites we couldn’t see him doing anything businessmanish.

And now, let’s talk about the couple itself.
(Yeah, it’s been only a warming-up.)
Well, they are a freaking joke.

 

Being a teenager I didn’t understand what is so weird about their relationship so I kind of cheered on for them, but as I grew older, towards the end of this nightmare I was jut like eh.
(Yeah, my phrasing skills in the evening are impeccable.)
So.
I’m still not a relationship expert, but on an FYI level, let’s just make things clear, because you wouldn’t guess how many people began to think ridiculously stupid things about their crappy relationships. (Including me. Don’t worry, by the time I got twenty I lit up. There’s hope.)
If your boyfriend sells you in exhange of a hotel, then I’m sorry girl, I’m sure you’re sweet and all, but I don’t think he’s into you. Or like you. Or consider you as a breathing human being. Or anything. (In case he asked for your permission and you said yes… well, your life would be pretty much over anyways, so good luck.)

These two characters are the example of what not to do not only in a romantic relationship, but in any relationship with any being in general. They hurt each other so many times, Blair gets mortified in such ways by this bitchface as not only a woman, but no one should be. And it could be okay, if it was a deeply dramatic show. (You know, with values and stuff.) In that case, it would even be interesting, but considering the fact that this situation was meant to be seriously romantic, it is not even funny at all.
No, you know what?
It even could be funny. I mean it’s so nonsense and silly that a normal person only laughs about it.
Yeah. And this is the reason why it’s actually so sad and aggravating, because every single human being that has a vagina between their legs believes it’s all good and exemplary, what is more, it’s worth wasting their time trying to ‘save’ these douchebags.
Why?
Only because between two scenes where Chuck fucks up Blair’s life, there’s a conversation like this:
‘Oh, by the way, um, I love you.’
‘Awww.’

and that’s fucking it. This is what people want, so that everyone can be fully convinced they don’t have to end their miserable relationship with a dumbass who has precisely broken every tiny nerve in their brains, since Blair and Chuck are just fine as well.
Full.
Logical.

2.
Robin Scherbatsky and Ted Mosby
Hands up if you were satisfied with the ending of How I Met Your Mother.

Yep, I thought so.
Let’s just head to the lesson of this whole story which essentially is that ‘hey, relax, just wait ’til the end of your life for a chick who doesn’t even give a fuck about you, who has dumped you over three times, then hooked up and married your best friend, then disappeared for decades, meanwhile, get together with a lovely girl whom you appearantly don’t even deserve even though you’ll be babbling about how you guys are meant to be together for like 9 freaking seasons, which doesn’t even matter because all you want is the other chick…’
NINE. SEASONS.
Nine whole seasons, and it’s a thing that it wasn’t about the Mother, but it wasn’t even about Ted and Robin – it was all about how Ted and Robin are terrible together.
That was what Ted Mosby has been talking about on and on for nine freaking seasons to his kids just so that at the ending as a conclusion he could happily stand up and claim ‘Yeah, Robin and I are perfect for each other, plus you mom is fucking dead, yey!’
Seriously, even Ted Mosby hasn’t paid attention on his own stories?!

 

Robin and Ted are so different there are no words for it. And I’m not only talking about that one of them wants children and the other one doesn’t – I’m talking about that there is not one feature of them that shows they could get along, and by the way, really, Robin never truly loved Ted. Or, at least the makers went to that direction, and it came out really wrong and bitter when Robin, being completely alone, ‘realised’ (Duh.) all she wants is Ted as if she just didn’t want to die alone.
Oh, and it’s not like I’m old enough to know this, but love is really not that complicated, and if it is, then maybe you shouldn’t force it.

3.
Elena Gilbert and Damon Salvatore

No, no, no, please, don’t kill me, I didn’t mean it, just listen to me, okay?
Let me explain.
Even though it’s really boring for seasons now that it’s all about one single couple they try to make somewhat interesting while there are so many more exciting characters and even love interests that could be awesome to get to know a little bit more, but my only problem is that… okay, so, listen.
If your potential love interest turns out to be a vampire who randomly snaps your brother’s neck, it doesn’t matter what a little brat you little bro was, you shouldn’t get in touch with him ever again.
Basically, if you ever meet a man who feeds on people and you’re pretty sure he wants to kill you, you shouldn’t force the thing.
Just sayin’.

Oh, right, except if he’s the subject, in which case I didn’t say a thing.

(When does it become obvious I only wanted to take the chance to insert these images in?)

(Ooops.)
4.
Carrie Bradsaw and Mr Big
I don’t want to get annoyed by them again, so I just copy in the part of a previous post of mine on this subject in case someone hasn’t read it yet:

Mr Big.
Oh my God.
After the ending of the last season, I was made sure that the writers hate all women.

Okay.
So…
… this Big starts dating with this Carrie, who is good for essentially nothing. He probably finds it out soon enough and dumps her. Then he takes her back again from time to time just to screw her (Honestly, that idiot deserves it after all. I mean seriously, by the time a girl is 20, she learns to distinguish the ones that just want to nail her and the ones who don’t. This incompetent blonde even failed at this one. Even though she’s old. And this is her freaking job.) and then throws her away again.
At some point, he even gets married, and uses Carrie as a mistress, which is just one of the most humiliating things I can imagine, and of course, they grow apart after this one as well.
Mr Big basically does whatever the fuck he wants, doesn’t care about this girl who jumps everytime he calls. She even leaves the cutest guy on earth for this asshole.

Hm, you might not be as stupid as the others.
Then, after many years, when all dust settled, another rich and intelligent guy appears (I have no idea why the producers thought that a smart and wealthy man would date with a dumb, old and poor woman.) who’s willing to take her to Paris.
He takes her there, he’s extremely romantic, yes, he works a lot, because you know Carrie Bradshow, people actually do that. However, it completely shocks her that her guy isn’t there for here all the time, and the show makers try to make it look like a bigger mistake than everything that Mr Big has put her through. When they realised it is impossible, they decided that the guy slaps her (Well done, man.) and then who does she bump into? In Paris? Yes, it’s Mr Big. Okay, he was willing to pay a plane ticket to Paris to find Carrie because he realised she is his one true love and he wants to live with her happily ever after.

My feelings.
That’s the lesson.
That you should wait for an asshole because maybe at some point, after all the horrible things he put you through, he would be your man?!
It all could be okay (It couldn’t, but I could still move on.), if they didn’t make a two-hour movie about how Mr Jackass leaves her at the altair. (As a matter of fact, they made two movies about it, dear God…)
ARE YOU KIDDING ME? Fear not, she forgives him after all, when she finds a dozen of love e-mails which means he sent her love letters that were already written by famous writers so Big had to just copy-paste them. SERIOUSLY.
I’m pretty sure Carrie Bradshow hasn’t read the book named „He’s just not that into you”.
The most outragous thing is, young girls believe, that this is true love. That when someone does these horrible things to you, it’s just the sign of a possibly great romance.

I got so angry I need to stop writing because I’m getting a headache from this nonsense.
I’m sorry for using inappropriate words too many times, but they describe my feelings perfectly towards this… oh well.

Me too.

5.
Anastasia Steele and Mr Grey

Nope.
Just… nope.

Be First to Comment

Leave a Reply