Skip to content

BLOGGING EXPERIENCES IN THE FIRST 6 MONTHS, avagy élményeim újonc bloggerként | HU/EN

Scroll down for the English version.

Tekintve, hogy a blog körülbelül hat hónapja garázdálkodik a világhálón, remélhetőleg senki nem várja el, hogy ez itt a roppant tapasztalt és kiforrt blogger személyiség visszaemlékezése legyen a régmúlt időkre, sokkal inkább csak egy szimpla hát-erre-nem-számítottam gondolatfoszlány, avagy egy lista minden olyan dologról, amit az elmúlt időszakban figyeltem meg és tanultam erről a bloggerkedés bizniszről.

A BLOGGERKEDÉS KEZDETÉNEK KEZDETÉRŐL

1. Alig mered posztolni az első bejegyzésedet mert azt hiszed még a namíbiai kisgyerekek is napokig vándorolnak a sivatagban egy laptopért hogy elolvashassák…
Ami odáig vezet, hogy addig cicomázod, formázod, javítgatod és preview-olod a bejegyzést amíg bele nem pusztulsz, majd rettegve nyomod meg a “publish” gombot, mert úgy érzed mindenki úgy ül a gép előtt életed első bejegyzésére várva, (amiről egyébként nem is szóltál senkinek, hogy megjelenik) mint a Neptun előtt vizsgafelvételkor.
1./a … aztán kiderül, hogy még apukád se látta. Avagy hallottam, hogy terjeszteni kell a blogom hírét, de arra nem számítottam, hogy tényleg.

2. A nézés, amit akkor kapsz, amikor lelkesen és büszkén, mintha minimum a rák ellenszerét találtad volna fel, elújságolod valakinek hogy van egy blogod, majd ő már szinte izgatottan megkérdezi, hogy “Tényleg? Mióta?” majd te közlöd, hogy “… pár hónapja.” Úgy értem helló, én már fontos ember vagyok.

3. Hogy azok a bloggerek, akiket ezelőtt olvastál szinte már-már sztároknak és menőnek tűntek, most meg… nem. Ők is ugyanolyan emberek mint te, és igazából egy csomóan azt se tudják kik ők. Ami igazából történetünk szempontjából csak azért érdekes, mert még így is úgy érzik egyesek, hogy muszáj úgy referálniuk a bloguk Facebook oldalára, mint holmi “rajongói oldalra”. Úgy értem tök szuper, hogy van egy kis sarkod a világhálón, de attól még nem vagy Jennifer Lawrence.
(Bár azt azért hozzá kell tennem, hogy erre csak a külföldiek körében láttam példát, magyaroknál nem.)

4. Amitől a legjobban féltem mikor elkezdtem blogolni, nem történt meg. Még.
Már nagyon régóta szerettem volna blogot indítani, de sosem mertem, mert állandóan azt láttam mások blogbejegyzései alatt a komment szekcióban vagy akár egy-egy ask.fm oldalon, hogy nonstop szekálják a bloggereket és féltem, hogy akkor vajon engem mennyire szétcincálnának, de az az igazság, hogy eddig egy kezemen meg tudnám számolni kik tettek gonosz megjegyzést az írásaimra, és őszintén, még saját magamnak is sokkoló élmény volt rájönnöm, hogy mennyire nem kavart fel.
Az első héten, amikor posztoltam a Szex és New Yorkos bejegyzést, amiben lényegében nem túl kedvesen összegeztem, hogy mennyire nem tetszik a sorozat, a barátom rettegve mutatta meg, hogy egy ismerőse megosztotta a bejegyzést, azzal kommentálva, hogy milyen szörnyű és alpári vagyok, hogy így írok erről sorozatról és a barátnői még hozzá is szóltak alatta sűrűn bólogatva.
Az első és egyetlen reakcióm?


“Valaki elolvasta a blogom. És utána megosztotta. Vajon hozzám jönne feleségül?”
Ami fura, mert úton útfélen látom, hogy másoknak mennyire rosszul esik ez meg az. Jó, mondjuk azt tegyük hozzá, hogy ha több éven keresztül napi szinten tíz gyökér szemétkedne velem valószínűleg én is ideges lennék, úgyhogy azt hiszem nem kéne itt most arcoskodni, erre majd szerintem térjünk vissza később.
4./A Hogy az a tény, hogy nem kapok elég utálkozást a blogomat illetően, már-már gyanakvással és sértődöttséggel tölt el, mert félek hogy 1. vagy senki nem olvassa 2. vagy annyira szánnak elolvasván a blogomat hogy inkább nem is akarnak megbántani.

A BLOGGER CSOPORTOKRÓL

5. A nemzetközi blogger csoportokban káosz és anarchia uralkodik és mindenki ijesztően sötét.
Posztolhatsz te egy képet egy letépett lábú vak kutyáról, ami kimentett egy csecsemőt egy égő házból, vagy ezren kommentelik alá a saját oldalukat a felirattal “I liked your page, could you like my page too?”
Legalább tenne úgy valaki, mintha elolvasná amit kirakok?! Becsszó tök izgalmas a blogom.
A legundorítóbb, amikor felteszel egy releváns bloggal kapcsolatos kérdést, amire te amúgy tökre választ várnál, erre érkezik öt értesítés, hogy jöttek hozzászólások, megnézed, és mind, kivétel nélkül mind csak belinkelte a saját oldalát a komment szekcióba.
Fáj.
Egyszerűen csak… fáj.

6. Meglepő módon viszont, a magyar blogger csoportok teljesen segítőkészek és hasznosak.
Mármint így elolvassák az írásaidat, véleményt adnak meg társalognak veled meg ilyenek. Mintha érdekelné őket.


És ez azért furcsa, mert szinte biztos voltam benne, hogy a magyarok tuti halál bunkók lesznek és le se fogják szarni egymást, vagy ha el is olvasnak más blogokat a sajátjukon kívül, csak néhány degradáló bunkó megjegyzést fognak rá tenni.
Utólag is bocs.

7. Az emberek néhol nem elég kritikusak, néhol meg indokolatlanul kritikusak az emberrel.
Példa 1: “Cijasztok, lenne rá kereslet? A One Direction egyik tagja beleszeret egy teljesen hétköznapi lányba és aztán nagyon szerelmesek lesznek minden ok nélkül, amíg nem történik valami totál infantilis baromság és összevesznek, de nyugi, mert majd újra összejönnek a végén. Szerintetek ez nem túl sablonos? :$”
Reakciók: “Fú ez tök eredeti ötlet, úristen, van már kiadód?!”
illetve
Példa 2: “Sziasztok, a blogom nem vámpírokról, nem indokolatlan szerelmespárokról, nem érzékiség nélküli szexjelenetekről és nem tinisztárokról szól, hanem egy teljesen eredeti, érdekes és izgalmas történetről amelynek még korrekt módon, hatalmas odafigyeléssel ki is van dolgozva a története és nagyon izgalmas fordulat várható a végén.”
Reakciók: “Láttam, hogy félregépeltél egy szót a második bekezdés ötödik mondatában. Te nevezed magad írónak?!”
7./A Ennélfogva valahányszor valaki megdicséri a blogomat, a kezdeti örömködés után megtorpanok, hiszen mi van, ha az illető teljesen retardált, és csak szimplán illik a retardált énjéhez az én retardált blogom és csak mi hisszük azt hogy mennyire szuper amit írok, miközben más, értelmes emberek halálra hányják magukat az egésztől? Az egész rém frusztráló.

8. Nagyon sok ember szereti a One Directiont.
De tényleg.
Nagyon.
Sok.
És személyesen elkészített kamu statisztikáim szerint, aki nagyon szereti a One Directiont, az nem szeret helyesen írni. Vagy akár egyetlen egy könyvet is elolvasni.Vagy akármit.

9. Megtanulod, hogy mit jelent az 1D, 5SOS és a SzJG rövidítés. És soha nem fogsz megbocsátani a világnak ezért.

10. Általában azok írnak szexről blogot, akiknek még életükben a kezüket se fogták meg. De te azért csak elolvasod és továbbküldöd ezeket a blogokat a barátaidnak, így további nézettséget generálva nekik.

11. Tök jófej embereket ismerhetsz meg. Ezt csak azért mondom, mert ezen a téren szerintem rengeteg ember nem használja ki az efféle csoportokat. Nagyon sokan tényleg csak a saját írásainak a hirdetésére, illetve valamiféle felszínes és öncélú kapcsolatteremtésre igyekszik korlátozni az efféle csoporttagságokat, pedig valójában tényleg sok érdekes emberrel beszélgethetsz ezáltal. Just sayin’.
11/A. De az elején mindig mikor azt hiszed valakiről hogy jófej, kiderül, hogy csak lájkoltatni akarja veled az oldalát. Még mindig csak külföldiek. Igen, privát üzenetet is írnak. Vadidegeneknek.

12. Ha ötezer blogger csoport tagja vagy, egy idő után megtépázott idegekkel próbálod beállítani, hogy ne küldjön már az a szaros Facebook csoporttársaid minden rezdüléséről értesítést. Ha érdekel valami, majd megnézem, jó?

AZTÁN KÉSŐBB A BLOGOLÁSSAL KAPCSOLATBAN

13. Állandó aggódás a nyelvtan miatt, vagy pont ellenkezőleg, indokolatlanul hanyag eleganciával készült posztok gondolván, ha eddig senki nem cseszett le semmiért, akkor valószínűleg nem írsz semmit félre. Amíg el nem olvasod véletlenül egy régebbi írásodat és rá nem jössz, hogy az emberek vagy komplett bekezdéseket ugranak át, vagy azt hiszik fogyatékos vagy és nem akarnak megbántani.
Úgy értem komolyan, itt mire gondoltam?

“Ha úgy érzem még kibújni a takaró alól is egyenlő a totális megsemmisüléssel, akkor csak egy joghurtot (Még véletlenül sem Danone Könnyű és finomat (Olvastam, hogy Magyarországon tőlük származnak a legegészségtelenebb joghurtok.), hanem natúrt, amiben max beledobsz némi mazsolát, vagy akár gyümölcsöket. De ne áltassuk magunkat, hogy az érezhetően halálra cukrozott jogrhurtok egészségesek, pusztán azért mert az van ráírva. Én amúgy egy időben a Cserpes joghurtokat ettem, amik nagyobb kiszerelésben kaphatóak és azok is ízesítve vannak ugyan, de érezhetően kevésbé, meg hát van abból is natúr változat. Ugyanabban a tanulmányban a Cserpesről derült ki, hogy ők meg a legegészségesebbeket gyártják itthon. 250 forint kb.) és/vagy banánt(vagy más gyümölcsöt) ettem.”


Csak egy jó tanács: lehet, hogy azt hiszed olyan zseniálisan fogalmazol, hogy simán bele tudsz applikálni három zárójelnyi gondolatot egy darab mondatba ami megjegyzem csak egy szerencsétlen yoghurtról szól, de nem, nem tudsz.

14. Csak önmagadat adod, vagyis kiéled legrohadékabb éned minden bugyrát, amit baromira élvezel, majd úgy érzed, hogy muszáj kedvesebbnek és semlegesebbnek lenned ahhoz, hogy ne dobálják meg a házad vécépapírral, de aztán úgy döntesz az úgy rohadt unalmas és utálod.

15. Azt hiszed hogy kb 10 poszt és egy outfit bejegyzés után az emberek egészen biztosan felismernek az utcán és félsz, hogy rájönnek mennyire nem vagy divat/beauty/lifestyle blogger alapanyag. Update két év után: Enélkül is rájöttek. Senkit nem érdekel.

16. Valahányszor írsz egy egészséges életmóddal kapcsolatos bejegyzést, fogod magad, és csinálsz valamit, amivel hiteltelenné teszed azt. A Hogyan szokj le a nassolásról? háromszázvalahanyadik karakterénél, este kilenckor, konkrétan felálltam, lementem a boltba és vettem három zacskó gumicukrot, arról meg már ne is beszéljünk, hogy az első edzős posztomat követően kb két hónapig nem tornásztam, úgy, hogy előtte évekig maximum két hét szünetet tartottam két edzés között, ha nagyon rossz passzban voltam. A hozzám közel állók már kezdtek komolyan aggódni.

17. Elkezdesz tudat alatt is kipróbálni még több szépségápolási terméket, olyanokat is, amikre nincs is szükséged, hiszen nem írhatsz csak úgy légből kapott dolgokról. Egy hete nem fújtam a fejemre száraz sampont, de még mindig viszket néha a fejbőröm.
(De legalább lesz róla egy csinos kis bejegyzés.)

18. Noha tökéletesen tudod miről beszélsz, minden minimális szakmaiságot megkövetelő bejegyzésben, kikötöd, hogy te bizony nem vagy profi mert félsz, hogy ha valaki meggyilkolja magát egy rosszul kiválasztott samponnal, téged perelnek be érte.

19. Csinálsz egy Instagram profilt és azt hiszed tökre menni fog, hogy naponta vagy négyszer posztolsz valami képet rajta, de rájössz, hogy nem hogy az életed, de még a kajád sem olyan izgalmas, hogy azt bárkinek is látnia kéne.
De hé, kövessetek instagramon, nagyon szuper.

20. Megtalálni a tökéletes gifet nehéz és fáradságos munka.


… and the English version:

1. You’re so scared of publishing your very first post that you just keep on beautifying, improving and pushing the poor “preview” button until it slowly feels like some sort of a sexual harrasment. And you do all this because it’s obvious that even namibian kids walk thousands of miles in the desert for a laptop just to read your one article. The one you didn’t even talk about to anyone.
It takes probably forever until you finally opt for the “Publish” button since the whole world is sitting in front of their computer.
1/a. … and than it turns out even your dad hasn’t read it. In other words, yes, I’ve heard I have to spread the word about the existence of my blog, but I didn’t know that I actually have to do so.

2. The look you get everytime you enthusiastically tell a stranger you have a blog, and then they ask “Really? How long?” and you say “Well, for four months now.”

3. That the bloggers you have followed before seemed so cool just like celebrities and now… they don’t.
They exactly just as lame as you are. Which is the reason why I cannot understand the reason behind someone referring to their blog’s Facebook page as a “fanpage”. Like, you are not Jennifer Lawrence, buddy.

4. That what I was most afraid of when I started blogging, hasn’t happened. Yet.
I wanted to get into blogging a long time ago, but as I was looking at all the comments other bloggers get sometimes I was terrifyied how I would feel if I got one of those, and honestly, I can count on one hand how many negative comments I got so far, and the only thing I was extremely shocked about is how much I didn’t care when someone came at me with something rude.
When I posted my Sex and the City article which is… not really about how much I appreciate the high-souled principles of the series, my boyfriend was afraid to show me what one of his acquaintances wrote about what a bitch I was to say such horrible things in such manner, and I was like…


“She commented on my post. She even shared it. Do you think she would marry me?”
4/a. That the fact I don’t get any hatred towards my blog makes me suspicious and I start feeling that 1. no one actually reads my blog and 2. they feel so sorry about me that even the biggest asshole doesn’t want to hurt me.

ABOUT BLOGGER GROUPS

5. In international blogger groups there are chaos, anarchy and deeply stupid people. You can post a picture of a three-legged dog who saved a baby from a burning house and you get five hundred comments of “Hi, I liked your page, could you like mine?” Uhm, I don’t know, could you shove your comment up your ass and at least pretend you care about what I’m saying? I swear I’m entertaining. The most disgusting thing is, however, that even when you ask a totally relevant and professional question that you want an answer on, as you see there are five comments and excitedly check them, they are all just people linking their own blogs in the comment section.
I mean it’s just… painful. So painful.

6. Surprisingly enough, Hungarian groups are really helpful and active.
I mean, they like… read your things and give their opinion and stuff.
Like they care.

Which is really weird, because… I don’t know if you’ve heard about the “Hungarian attitude”, but I was sure all they would do is not giving a shit or even if they do read my articles they would only give me some derogatory comments about them.

7. People are sometimes not critical enough, and sometimes they are illogically critical.
Example 1: “Hy, do you want to read my blog? It’s about one of the One Direction memberz who fells in love with an irritatingly useless girl, they irrationally fell in love in one second, but wow, then theres a conflict on some bullshit, but don’t worry, they get back in loving mindlessly each other. If you don’t comment I’m a genious, I’ll delete my blog. So? Do you think it’s a cliche? :$”

Reaction: “OMG you’re so original, do you have a publisher, yet?”
or
Example 2: “Hi, my blog isn’t about vampires, werewolves and celebrities, it is a gramatically correct story with a truly original content and well-written characters.”
Reaction: “I saw you mistyped a word in the fifth line of your blog. How do you dare calling yourself a blogger?!”

7/a. With that being said, I’m constantly thinking about what if me and my blog are retarded, and the only reason why people like us is that they are retarded too, and normal people just simply puke themselves to death from my content?
It’s just so frustrating.


8. Many people like One Direction. Way too many people. However, according to my scientific statistics, the ones who like One Direction, are the people who don’t like writing correctly. Or reading a book. Or anything.

9. Soon you learn what 1D, 5SOS and SzJG (Foreigners, you’re lucky, ’cause only Hungarian people know what this last one means.) mean. And you will never forget the world for that.

10. People who write erotic blogs are the ones who hasn’t even held hands with anyone in their entire life. Mainly, because they are fifteen.

11. You can get to know awesome people. I only mention this because, just like I did, everyone uses these groups only to create false connections to reach their goals, while they can actually make friends and connect to interesting people. Just sayin’.

11/a. But in the beginning, whenever you think someone tries to talk to you because he’s friendly, he turns out to only trying to make you like his page. Yeah, internationals. They also write private messages. To strangers.

12. If you’re a member of ten thousand blogger groups, after a while facebook breaks your last nerves with sending a message after every singly tiny happening in each group.
If I’m interested, I check it, okay?

AND THEN LATER ABOUT BLOGGING

13. Constant worrying about proper grammar, or the opposite, illogically effortless interest about writing correctly thinking if no one corrected you before, you are probably a genious. Until you actually read one of your older posts.
Just a bit of advice: maybe you think you are excellent at putting three brackets of sentences into one actual sentence, no, you’re not.

14. You fully give yourself, you put the meanest, bitchiest self out there and you love the hell out of it, then you think you should be kinder to make others like you but then you decide it’s boring and hate yourself.

15. After about ten articles and one outfit post you believe people would totally recognize you in the streets and you’re afraid they would realize how much you’re not a fashion blogger material. Update after two years: They realized. Noone cared.

16. Whenever you write about health and fitness, you do something that makes the whole post disbelieving in your own eyes.
At the three-hundredth-something character of my How to stop snacking? post I stood up, got dressed, wandered down to the shop at 9 p.m. and got 3 packs of gummie bears not to mention that after my first fitness post I haven’t even gone near to exercising even though I was sick of myself before if I missed a day.

17. You start unconsciously trying out all kinds of different products, products you wouldn’t or shouldn’t even use under normal circumstences, but hey, how would you write a beauty post if you didn’t try out newer and newer stuff?
In other words, I haven’t put dry shampoo onto my scalp in a week but it still itches.

18. Even though you are completely aware of what you’re talking about, you feel the need to state in every single post that requires the tiniest bit of professinality that you are not a professional so that in case someone kills herself with a mischoosen shampoo you will not be the one who gets sued.

19. You make an instagram and twitter profile and decide to post super exciting stuff four times a day, and then you come to the sad conclusion which is that even your food is too boring to share with anyone.
But hey, follow us on instagram and twitter, they are fun.

20. Findig the perfect gif is a hard and tiring work.


Amennyiben tetszett a bejegyzés, kövesd a The Charmbandit Facebook oldalát, ahol elsőként értesülhetsz a blog újdonságairól!


source of feature image: unsplash.com (Christina Gottard)
sources of gifs and images: tenor.co, 
reddit.com, giphy.com, memes.com, glee.wikia.com, gifrific.com, tumblr.com, riffsy.com, stilesbilinski.tumblr.com, memeguy.com, dumbfanficmoments.tumblr.com, pinterest.com, verasgifstorage.tumblr.com, animeforum.com, wifflegif.com, instantreplay.tumblr.com, britneyspearsgifs.tumblr.com, readeraffictions.com

One Comment

  1. Sorry, but I think saying the 8th thing it’s just ridiculous. I know many people who writes 1D, 5SOS or other fanfic and can write well, and – you won’t believe it, they read book…OMG i can’t deal with it, can you? I think the main reason are you pissed off, they are popular. Maybe more popular than your blog, but that’s not a big deal, if you are quiet about it and you don’t insult the writers. Generalization is such a immature thing. How would you feel in such a similar situation? I thought you are a nice, and a follow-worthy person. Now I can’t really decide… In the future you’ll learn how to express your opinion, without hurting or offending someone.
    Good Luck.

Leave a Reply