Skip to content

A VICTORIA’S SECRET BEMUTATÓ és a HALÁLOS UNALOM TÖRTÉNETE | HU

Egyszer minden jónak vége lesz – ami önmagában nem is lenne baj, de legalább ne folytatódna utána.

2011-ben fedeztem fel magamnak a Victoria’s Secret Fashion Showt – abban az évben valamelyik hozzám hasonló Maroon 5 (kinek akarom eladni magam, Adam Levine) rajongó posztolta Facebookon az egyik fellépésüket, amely történetesen a Victoria’s Secret akkori bemutatóján volt.
Azóta is szentül hiszem, hogy az volt a legjobb bemutatójuk, nagyon tetszett, talán még mindig tetszene, és akkor fanatikus módjára meg is néztem az előzőt és talán az azt megelőzőt is, (Talán belenéztem az azokat megelőzőekbe is?) így nagy reményekkel és lelkesedéssel vártam a következő banzájra, újra és újra, minden évben.
Emlékszem, még sírtam is a “megható” (vagy legalábbis meghatónak szánt) részeken, és nagy lelkesedéssel végignéztem az összes Victoria’s Secrettel kapcsolatos kampányvideót meg lényegében amit csak a média meg próbált velem etetni. Azóta valószínűleg egyrészt én nőttem fel, már amennyire ez lehetséges, így már annyira nem lehet megfogni pusztán néhány csillogó szarsággal balgasággal, másrészt viszont úgy érzem a Victoria’s Secret is elfáradt, már ami a kreatív showkat illeti. Merthogy itt nem csak ruhák ízléses bemutatásáról van szó évről évre, hanem egy komplett nagyszabású showműsorról. Elméletileg.

djkjkjk dfhdhh

Néhány anyagbeli különbséget leszámítva rengeteg szegmensnél a téma tulajdonképpen ugyanaz. Persze, mondhatnátok, hogy ez csak egy darab példa, de… nem.

A mostani már olyan gyötrelmesen és botrányosan fájdalmas volt, hogy a felénél abba kellett hagynom mert félő volt, hogy a végére szó szerint halálra fogom unni magam. Őszintén, az egyetlen szerethető pillanatom az volt, amikor két szegmens közötti szünetben éppen a tökéletes szelfi elkészítéséről (Miért? Miért?!) váltottak magasröptű filozófiai eszmecserét a modellek, majd mutatták Adriana Limát, aki pusztán annyit fűzött a témához, hogy feltartotta a telefonját, készített egy szelfit, majd közölte “Tada. It’s not that hard.”
Oly mértékben fölösleges ecsetelni, hogy mi volt idén, hogy úgy döntöttem egy hetyke kis kollázst készítek inkább arról, hogy miért is lenne jobb ötlet fogni az erre szánt pénzt, odadobni egy jótékonysági szervezetnek és ha annyira hiányzik a VS buli valakinek, akkor autósmozi jelleggel levetíteni az eddigi bemutatókat, mert higgyétek el, senki nem venné észre a különbséget.
Persze nem mondom, van, illetve volt, hogy sikerült kitalálni valami újat és izgalmasat, tényleg – de az idei bemutatóra ez már úgy érzem abszolút nem vonatkozott, és itt nem csak a konkrét szettekről, hanem a szegmensek közötti “szórakoztató” jellegű bevágásokról és videókról van szó.

vs2013 fgsdfsdfsdf

A forgatókönyv mindig ugyanaz, maximum a lányok lesznek egyre vékonyabbak, zavaróan fiatalabbak és egyre kevésbé szerethető arcúak. Én ugyan nem vagyok elvakultan vékony modell ellenes, szerintem amíg egészségesen néz ki valaki, addig minden rendben, de ezek a 12 éves nyurga tinédzserek zéró személyiséggel már nekem is abszurdnak tűnnek.
A régi csapatnak legalább volt valami egyénisége, Behati Prinsloo volt a “laidback California girl”, Candice Swanepoel volt az “elbűvölő kisangyal”, Alessandra a “Brazilian hot mama”, Adriana Lima pedig… Adriana Lima, Doutzen Kroesról már nem is beszélve.
Jut is eszembe – Doutzen idén már nem szerepelt a bemutatón, amit már a tavalyi bemutató előtt is tudtak, és képesek voltak az akkori Fantasy Brat Adrianának és Alessandrának dobni, mikor mindkettőjük viselte már, és Doutzen egyszer se. What?

sdfgsdgsdfsf vs

Enyhén szólva unalmas már nézni, ahogy mindenki úgy néz ki és úgy kezeli a bemutatót, mintha legalábbis egy Oscar díjátadásról lenne szó, (Minimum!) kezdve a hisztérikus vijjogásokkal, a zokogással teli izgalmakon át egészen a konkrét imádkozásokig, (?!) mármint így tényleg, vagy a modelleknek vannak durván gyenge idegei, vagy az amerikai (vagy igazából akármilyen) média tényleg ennyire hihetetlenül képmutató, mindenesetre az egész ijesztően úgy néz ki, mint egy gigantikus, agymosott gyülekezet.
Az teljesen oké, hogy a fellépések közötti interjúk a modellekkel nem éppen a kvantumfizika rejtelmeit feszegetik, nem is erről szól a műsor, de könyörgök – több, mint háromszor elismételni egy bemutató keretein belül, hogy a Victoria’s Secret Fashion Show “Larger than life.” kicsit elszomorító, ennél többször elismételni azt, hogy ezzel valakinek beteljesültek legfőbb álmai pedig még szomorúbb.
De rendben, nem lehetünk mind ugyanolyanok, nem ugyanazok a céljaink, ez teljesen igaz.

Persze, jogos kérdés, hogy ha ennyire untat valami, akkor mi a francnak nézem meg még egyszer (Hát, nagyjából ugyanazért, amiért a Pretty Little Liars fináléját is lecsekkoltam biztos ami biztos, de az most mindegy.), mentségemre legyen mondva azért visszacsalogattak Kendall Jenner és Gigi Hadid felkonferálásával, de sajnos ők csak négyszer voltak össz-vissz láthatóak a kifutón, úgyhogy ennyi örömteli pillanat jutott nekem.

fgfg dfgdg asdfsfgf

Mondjuk azt meg kell említenem, közülük a 2011-es szegmensnél csak Adrianának volt ehhez hasonló outfite, szóval ez félig-meddig unfair volt tőlem, de értitek a lényeget, ugye.

Ezeknél jóval több példa van arra, hogy mennyire hihetetlenül hasonló, már-már ugyanolyan sémák mentén haladnak évről-évre – és nem csak a “pink” témáról beszélek, hiszen az mindig minden évben van, az tök oké.
Hanem hogy minden évben van valami “egzotikus”, aztán valami “full fehér angyali” meg egy “full fekete érzéki” és még sorolhatnánk, tudjátok ti.

 source of feature image: tumblr.com
sources of images: shonshyne.blogspot.com, pinterest.com, vspressroom.com, bossladycris.com, mycodeofstyle.blogspot.com, socialvixen.com

Be First to Comment

Leave a Reply