Skip to content

EZ EGY HÁLÁS POSZT | május

Az egész úgy kezdődött, hogy van ez az aranyos lány, Réka, ti is ismeritek őt, én is ismerem őt, mind ismerjük őt, és ő szokott írni minden hónapban egy bejegyzést azokról a dolgokról, amelyekért hálás, amelyek megmosolyogtatták őt az adott hónapban meg minden egyéb pozitív aranyos dolog, amit a pozitív aranyos emberek csinálnak. Na ezek azok a dolgok, amiket én sosem olvastam el, sosem érdekeltek, sőt, néha még kicsit ferde szemmel is néztem az efféle bejegyzésekre, mert úgy gondoltam túlontúl erőltetettek, biztosan nem is éreznek úgy, és a többi. Azonban egyre többször kaptam magam rajta, hogy Réka ezen bejegyzésein csüngök, és rövidre zárva ezt a valószínűleg mindenki számára abszolút érdektelen bevezetést, olybá döntöttem, hogy nem mindenféleképpen pozitív személyiségemnek egészen biztosan talán jót tenne, ha én is írnék hozzá hasonlóan efféle bejegyzéseket, csak hogy áttrenírozzam arra az agyam, hogy azokra a dolgokra figyeljek oda kifejezetten, amelyekért hálás lehetek, amelyek pozitívak és ilyen tudjátok, amelyek aranyos dolgok.
photo-1430141954097-9d3abfe6147a
Tehát… miért is vagyok hálás májusban?
Azért, hogy Péter a nehéz és fárasztó munkanapok (és egy alapos lábmosás) után mindig megmasszírozta elnyűtt talpacskáimat. Ő tudja mi kell a nőnek. Tessék példát venni róla.
Azért, hogy végignéztük a Ragyogást, és annyira nem szartunk be. (Végül is, csak két részletben kellett megnéznünk mert az első felét nem bírtuk lelkileg.)
A közösen nézett The Americans részekért és a sörökért, amiket közben megittunk mert itt a jó idő és ehhez már dukál a jó sör.
Azért, hogy végre kiolvastam egy könyvet, amit már hónapokkal ezelőtt elkezdtem, de sosem volt időm és energiám befejezni. (Tehát csak lusta voltam.)
Apropó, azért, hogy megvettem egy másik tök jó könyvet, amit már a könyvesboltban alig tudtam letenni, annyira érdekes volt. (Thomas Müller: Bestiális gyilkosok) Egyébként még mindig az. Akit érdekel a kriminálpszichológia és olyan embereknek a gondolkodásmódja akik női fejeket vágnak le és ásnak el édesanyjuk ablaka alatt, annak nagyon ajánlom.
Azért, hogy a Garnier rátette a no silicone/no paraben címkét a régi kedvenc levendulás samponaimra és balzsamaimra, ezért végre újra megvehettem őket azzal a megnyugtató tudattal, hogy szilikonmentesen levendula illatú fejem lesz, ami nyáron a kedvenc illatom. (A levendula. Nem a szilikonmentes.)
photo-1436985226304-226aab488ab3
Minden olyan amerikai állampolgárért, aki bejött az üzletbe és megkérdezte az USA-n belül honnan származom mert hihetetlenül amerikai az akcentusom és miért élek itt, Magyarországon.
Apropó, azért a lányért, akivel összefutottam a popupon és aki nem mellesleg közölte, hogy olvassa a blogomat (Értitek, valaki felismert! Meg valaki olvas!) és nagyon tetszik neki és a többi és csak így tovább.
Azért, hogy a hónap közepe-vége felé sikerült jelentős mértékben mérsékelnem túlzott költekezési vágyam, és nem (csak) azért mert elfogyott a pénzem.
Azért a fura hengeres csokis-kekszes sütiért, amit Anya csinált, mert már rég nem csinált olyat és egyébként az a kedvencem.
Azért, hogy miután nagyon megörültem neki, csinált csak nekem külön gyereknapra is, annak ellenére, hogy huszonhárom éves gyerek vagyok.
Azért, hogy felfedeztük a Tortavár cukrászdát a Mechwart liget közelében, amelynek köszönhetően annyi reggelit töltöttünk már ott ebben a hónapban, amennyit már inkább nem is ismernék be. Mindenesetre jelenleg ezt mondanám a legjobb randihelynek, mert egy ezresből kijön egy kétszemélyes randevú, (Nem mintha léteznének többszemélyes randevúk, bár nem tudom a mai fiatalság mivel múlatja az időt…) isteni süteményekkel, finom kávéval és aranyos kiszolgálással. Ah, és az a Rákóczi túrós. Meg a pite. Említettem már a répatortát?!
414d456fe5a192c6f7346872fbd50270
Azért, hogy végül nem költöttem harmincezer forintot egy Adidas Superstarra, mert most ingyen és bérmentve bámulhatom bárhol, bármikor, bárkin a nap huszonnégy órájában, többször.
Hogy találtam egy ígéretesnek tűnő farmert – ingyen, ugyanis a család régi holmijai között bukkantam rá amikor Anya kipakolt egy rakás régi farmert, hogy megfoltozzon valakinek az egyikből egy nadrágot. Mint kiderült, az egyik a tökéletes oldschool mommy-boyfriend-hibrid-jeans számomra, mert nem emeli ki a csípőt, viszont kibővül alul, azonban nem úgy, mint egy trapéznadrág így ha felhajtod olyan mint egy menő boyfriend jeans. (Tök mindegy, jó és kész.)
A jó időért! Yass.

source of feature image: unsplash.com (Brigitte Tohm)
source of images: unsplash.com (Rodion Kutsaev, Noan Baslé), pinterest.com

Be First to Comment

Leave a Reply