Skip to content

KATASZTROFÁLIS TAPASZTALATAIM A SPIRITUÁLIS EMBEREKKEL | HU

Csak hogy tudjátok, eredetileg ez a cikk a “Miért gyökerek a spirituális emberek?” kétségtelenül filozofikus és roppant szofisztikált névre hallgatott volna, ám mivel a cikk vége felé említett mini közvélemény kutatásomra adott válaszok csodával határos módon valamelyest pozitív irányban formálták a hozzáállásom a problémával kapcsolatban, ezért úgy éreztem mégis csak esetleg jobb lenne egy finomabb megközelítése a témának. Mielőtt még bárki sértésnek venné – egyébként teljes mértékben jogosan – a fenti címet, előre bocsátanám, hogy eme cikknek puszta létezése nem feltételezi kizárólagosan azt, hogy minden egyes spirituális ember egy fatörzs alsó végződésének megfelelő intelligenciával rendelkezik, vagy hogy úgy egyáltalán tudok bármiféle stabil, konkrét magyarázattal szolgálni bizonyos embercsoportok mentális visszamaradottságára vonatkozóan. (Sajnos.) Sokkal inkább értelmezendő egy mentális kitörésnek, tudjátok, olyannak, mint amikor harmadjára ejti el az ember a kocsikulcsát, megy neki az ajtófélfának vagy dönti fel a kávéját a papírokkal teli asztalon, mert komolyan – miért, és hogy és úgy egyáltalán…?!

Tisztában vagyok továbbá azzal is, hogy a fenti egy nagyon durva általánosítás, amely egy rendkívül ostoba dolog volna, és az is, így amennyiben Te is a spirituális emberek közé tartozol és kivételesen nem vagy egy orbitális nagy tulok, hidd el, engem teszel a legboldogabbá ezzel a csodálatos és isteni tulajdonságoddal.
Nem, komolyan, viccen és bárminemű szarkazmuson  kívül.
Ez a cikk pusztán azon nem kicsiny frusztrációmnak ad teret, amelyet azon bosszantóan magas létszámú alanyok puszta létezése okoz, akik egymástól abszolút független állnak, nem ismerik egymást, nem ugyanolyan közegben mozognak, mégis egytől egyig mindről elmondható a következő két állítás: spirituálisak, és az átlagnál is nagyobb barmok. Azt is előre bocsátanám, hogy ezt a cikket két részletben írtam meg: először az általatok kitöltött kérdőívek elolvasása előtt, majd után, ám úgy éreztem nem akarom kitörölni az előzőleg megírt gondolataimat mert noha lehet, hogy a hozzáállásom valamelyest megváltozott maga a téma irányában, a véleményem az általam ismert személyek iránt viszont még véletlenül sem.


Én, személy szerint nem tartom magam kifejezetten spirituálisnak, vagy legalábbis fogalmazzunk úgy, hogy spiritualitásom kiterjed annyiban, hogy nyitott tudok lenni különböző dolgokra, legyen az akár a fagyiba mártott sült krumpli vagy a lélekvándorlás.
Jogos tehát a kérdés, hogy egyáltalán mi szolgáltatta az alapját ennek az egyáltalán nem túl kedves és kicsit sem elbűvölő felvetésnek miszerint a spirituális emberek talán komplett agyhalottak. Nos, az elmúlt körülbelül két évben sikerült több emberrel is megismerkednem. (Tudom, sokkoló hogy nekem társadalmi életem is lehet.) Többnyire mindet különböző körülmények között ismertem meg, szó van egy konkrét munkahelyi társaságról is, de van szó abszolút, teljesen különálló emberekről is akiknek semmi közük nincs egymáshoz. (Vagy a józan emberi észhez.)


Hogy csak pár példát említsek a sok közül, íme milyen zseniális, száz százalékban spirituális egyéniségekkel volt szerencsém megismerkedni:

Az egyik egy egész üzletet épített a téma köré avagy a téma segítségével, állítása szerint pusztán azért, hogy az egyébként divattal kapcsolatos üzletével segíthessen az Univerzumon. (Aha.) Ugyan már vagy 20 éve jelen van a piacon, de az emberiség nem igen lett megsegítve általa, mindenesetre ő közben teljesen véletlenül piszkosul megszedte magát pénzzel és az újdonsült alkalmazottakat a spirituális vezetői vizsgálják be, hogy mennyire tiszta a lelkük. (Hiszen ki más tudná jobban, mint egy csapat vadidegen kineziológus.) Ugyanis ez viszont baromi fontos neki és az Univerzumnak egyaránt.
A másik hetente többször tisztogatja a csakráit (annyira még nem tiszták, mert még mindig egy rohadt nagy kurva) és a hozzá hasonlóan szellemileg emelkedett lelki vezetője szerint előző életében ő maga volt Szulejmán, a nagynénje pedig Ibrahim pasa (minő véletlen, szabadidejében mindig a Szulejmánt nézi, nos, már tudjuk miért). Ugyanez az ember és a patyolat tiszta lelke órákig képes volt ecsetelni hogy éppen melyik dúsgazdag arab férfit szeretné felszedni az anyagi helyzete miatt tekintettel nem léve annak családi állapotára – még sorolhatnám mennybéli elméjének kitalációit. (És nem, nem Dubaiban dolgoztunk együtt luxusprostiként. Akkor legalább még megértettem volna ezen párkapcsolati ambícióit.)
A harmadik már többedjére világosodott meg egy hegy tetején és szent célja volt, hogy lelki vezető legyen, bár a mai napig úgy bánik az emberekkel, legfőképpen az alkalmazottaival, hogy nem csodálnám ha titokban egy kisiskolás csoportot tartana feldarabolva a pincéjében.
A negyedik pedig, lássatok csodát, buddhista oktatóból lett egy luxusüzlet vezetője. A pénz mégiscsak kifizetődőbb, mint a nirvána, olybá tűnik.
És ez még csak négy ember, és arról a négy emberről is csak néhány információ.


Amit igazából viccesnek találok, az az, hogy 2 évvel ezelőttig nem is találkoztam senkivel, aki túlzottan átélné a spirituális életszemléletet – persze, olyannal igen, aki nyitott volt az efféle dolgokra, de én most a hardcore, “Tudtad, hogy a Men in Black és a Twilight igaz történet alapján készült mert mindkettő a kollektív tudattalanunkban van benne?” (Konkrétan előttem elhangzott mondatnak lehettetek olvasói.) féle spiritualitásról beszélek – és ebben az elmúlt időszakban mégis túl sok ilyen alannyal kerültem ismeretségi viszonyba, így eléggé szíven ütött, hogy mindegyikről így vagy úgy ki kellett derüljön, hogy egyrészt emberileg botrányosan katasztrofális személyiséggel rendelkeznek, másrészt spirituálisan sem hiteles egyik sem. Vagy akárhogyan.

De ha már itt tartunk, hol végződik a szimpla ostobaság határa és hol lépünk át az abszolút hiteltelenségbe? Az emberek akikről én beszélek számomra azért hiteltelenek, mert:
1. Akármennyire is tagadják vagy próbálják magukat valamilyen nyakatekert módon igazolni, az életük kőkeményen az anyagi javak köré épül, és pusztán az anyagi függetlenséget próbálják hajkurászni spirituális(nak tartott) módokon. Az egyik ilyen ismerősöm például még egy bőségszarut is beszerzett magának, pedig ő egy igazi spirituális lénynek tartja magát. Vagy csak vegyük például azt a lányt, aki csak gazdag öreg férfiakkal áll szóba, akikkel még csak egy nyelvet sem beszélnek és angolul sem tud rendesen egyik sem.
2. Az alapvető emberi jóságot is meghazudtolják. Sőt. Meg vagyok róla győződve hogy legalább ketten közülük konkrétan pszichopaták. Képesek rezdületlen arccal lelki és szellemi megtisztulásról, öreg lelkekről meg megvilágosodásról (Ne adj’ Isten, a vállukon üldögélő angyalokról…) pofázni a nap tetemes százalékában, majd ezt metaforikusan telibe hányva olyan cselekedetekkel és gondolatokkal állítják párba, amelyek nemhogy egy spirituális ember lelki tisztaságát, de egy mezei, “szimpla”, hétköznapi ember épelméjűségét is megkérdőjelezné.
3. Nem hajlandóak változni. Miért is volnának? Hiszen ők már változtak, tudjátok, ők már jobb útra tértek, hiszen ők már spirituálisak, ezzel a célt el is érték. Persze, megaláznak másokat és egyéb mókás hobbiknak élnek, de ők spirituálisak úgyhogy min kellene még változtatni? Ha sikerül hetente Domestosszal végigsikálni a lelkét, akkor azzal máris megtett mindent az ügy érdekében, mégis mi mást várhat még el tőle az Univerzum?
4. Hazudnak önmaguknak és másoknak is.
5. Le se szarják a többi emberi lényt, az egész spiritualitást úgy kezelik, mintha ezzel akarnának szimplán jobb életet varázsolni maguknak.
6. Másuk sincs, csak egójuk.
7. Nem fogadják el mások világnézetét,
aki nem ért egyet velük az ostoba, visszamaradott és éretlen. Tehát gyakorlatilag ugyanolyanok, mint azok akik gyökeresen elvetik a spiritualitást, csak fordítva.
8. Pusztán üzleti célra használják a spiritualitást. Avagy felfedezték, hogy spirituálisnak lenni mostanság milyen “trendi”, és ha valamelyest be tudják építeni az üzleti profiljukba, akkor azt gátlástalanul meg is teszik, csak azért, hogy behúzhassák a ténylegesen spirituális vásárlókat. A legrosszabbak azok a “spirituális vezetők”, akik többet és undorítóbbakat hazudnak mint a srác aki csak meg akar téged húzni, és ha nem az történik amit ő megjósol, akkor az csak azért történhetett meg, mert ő már noha előre tudta mi fog történni, (nyilván) de nem mondhatta el, mert még nem álltál rá készen. (Ismételten, true story. A legrosszabb, hogy az ismerősöm, akinek ezt mondták, mindezt be is cuppantotta.)
Azt ismételten kiemelném, hogy a fenti pontok csak bizonyos emberekre érvényesek. Ha Te spirituális vagy, az nem jelenti azt, hogy az én értékrendszerem szerint bizonyára ezek a pontok igazak Rád, tisztában vagyok vele, hogy azért a világ ennél színesebb.

Mindenesetre végül úgy döntöttem, hogy mégsem hagyatkozhatok teljes mértékben magamra ebben a kérdéskörben. Úgy értem valljuk be, elég sok negatív érzés tódult fel bennem a téma iránt ahhoz, hogy ne vegyem készpénznek a saját véleményem. Mi van, ha az Univerzum csak egy este úgy döntött megdob egy rakás tetemes gyökérrel akik éppenséggel mind spirituálisok voltak? Botorság volna emiatt vad általánosításokba és vagdalkozásba kezdeni.
És akkor jött a Google Forms.
Nem vagyok egy nagy közvélemény kutató és/vagy kérdőív szerkesztő, de azért nekiálltam és készítettem egyet, megadtam minden engem érdeklő adatot és feltevést amely nem csak azoknak szóltak akik spirituálisak, hanem azoknak is, akik nem, vagy azoknak, akik csak szimplán ismernek spirituális embereket, és a többi, és a többi.
Kár is hazudnom, őszintén szólva ezer százalékig meg voltam győződve róla, hogy mindenki velem fog egyetérteni, hogy mindenki olyan válaszokat fog adni, amelyekből egyértelműen lejön, hogy nekem van igazam, hogy minden egyes spiritualitással foglalkozó emberi lény a sátán szülötte, de minimum egy ordas nagy barom.
Gondolom mondanom sem kell, ez nem így történt. De legalább is nem egészen.


Pontosan a fele esett a kitöltőknek azon kategóriába, amely szerint nemes egyszerűséggel csak nyitottak a spiritualitás témakörére.
Ami számomra nagyon megnyugtató és rendkívül pozitív élmény volt, az az, hogy még az ezer százalékban spirituális egyének is tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy bizony vannak emberek, akik ugyan spirituálisnak vallják magukat, mégis messze járnak az igazságtól, mert vagy átesnek a ló túloldalára, vagy túlságosan engednek a “spirituális ego”-juknak, így teljesen jogosan gondolja róluk a társadalom tetemes százaléka, hogy hibbant barmok.
A rossz tapasztalataim miatt abszolút az a hamis kép élt bennem, hogy minden egyes spirituális “hívő” egy elfajzott fanatikus, akik bárkit bevesznek a bandába ha egyetért bármilyen képtelen elmélettel amit a neten olvasott, de ez egyáltalán nem így van. A spirituális emberek is, bármilyen nyilvánvalónak is hangzik rajtam kívül mindenkinek, racionális gondolatokkal rendelkező személyek és az igazán őszinte spirituális egyének definíciójuknál fogva tényleg elfogadók, megértőek és nyitottak, tehát a probléma nem ott van, hogy bizonyos egyének azért gyökerek mert spirituálisok.


Egyesek azért spirituálisak, mert durva problémáik vannak. Rengetegen azért kezdenek el foglalkozni ezzel a témával mert megoldást keresnek az életükre, mert lelki, esetleg mentális problémákkal küzdenek, ami természetes és abszolút érthetősokaknak sikerül is rátalálni a megfelelő egyensúlyra ami által pozitívan ítélendő meg a spiritualitásra való törekvésük.
Ám sajnos vannak olyanok, akiknek az egójuk (vagy a katasztrofális egyéniségük) sokkal erőteljesebb ahhoz, hogy sikeresen rátaláljon arra az útra amit keres, (vagy a fény az alagút végén visítva menekül előle) és így mutálódik egy irdatlan nagy balfasszá, aki történetesen másról sem tud így regélni csak a vállán üldögélő jövendőbeli gyermekének lelkéről miközben szabadidejében kiscicákat rugdos. Nem mintha szakmai tekintély lennék a témában, de valószínűleg tudat alatt ők tudják, hogy valami orbitálisan hatalmas gikszer van velük, ezt próbálván elnyomni avagy megváltoztatni, ők igyekeznek kapcsolatba lépni saját szellemi királyságukkal, hogy aztán nyilván jól belebukjanak ebbe, mert nem a probléma valódi okát célozták meg. Hiszen valljuk be, vallásos példával élve azt remélni, hogy ezerszer elmondani a miatyánkot majd rendbe hozza bűneinket sokkal egyszerűbb, mint ténylegesen szembenézni velük és felnőtt ember módjára rendbe is hozni azokat.


Tanulságként levonható, hogy a spiritualitásban hívők nem száz százalékban, de még csak nem is tetemes százalékban komplett idióták – pechemre csak az én ismerőseim azok. Legalábbis muszáj ezt gondolnom, különben egyrészt sok ténylegesen rendes és értelmes spiritualitással foglalkozó ember jogosan megbántódna, másrészt rosszul lennék ama ténytől hogy amennyi önmagát spirituálisnak vallott ember van a világon, baromi sok elmebeteggel kellene szembenéznem nap, mint nap. Mindenesetre tényleg megnyugtató volt olyan emberek gondolatairól olvasni, akik miatt kellemesen csalódhattam.

source of feature image: getrefe.tumblr.com
sources of gifs and images: tumblr.com, giphy.com, digiwidgy.com, apiahash.blogspot.com, imgur.com, rhogif.tumblr.com, wifflegif.com

4 Comments

  1. Orsi Orsi

    Ahh, minden soroddal egyet kell értenem! 😀
    Magam is már “spirinek” számítok, bár engem igazából a kvantumfizika része érdekel, de mivel foglalkozom mágiával meg kollektív tudatos faszságokkal – és úgy nézek ki, mint egy boszorkány -, de teljesen nyitott vagyok bármilyen szemlélet felé, és szívesen meghallgatok bárkit. Ám engem is meg tudnak döbbenteni az ilyen tisztítókúrás, fényevős, angyalkártyás, atlantiszi számmisztikás, gyíkemberes figurák, annyira beszűkültek és erőszakosak… Számukra csak az létezik, amiben ők hisznek, és ha ehhez te nem csatlakozol, akkor minimum lenéznek és elküldenek a halálba.
    Igazából eddig 1-2 eseten kívül mindegyik spiris tapasztalatom katasztrófa volt, de ennek ellenére is valamiért érdekel az ő gyökérségük is – ki tudja, melyik az igaz, csak a háttérhatalmak rejtegetik előlünk… 😀 😀

    • The Charmbandit The Charmbandit

      El nem tudod képzelni mennyire megnyugtató, ha egy spirituális ember is egyetért velem. 😀

  2. Nyitott vagyok sok mindenre, s spirituálisnak tartom magam. De egykor ismertem egy csókát, aki méregtelenítő bélkúrát tartott és a mit tudom én milyen nagy vezető jogáira jár. Sokk volt.
    Meg azt mondta, hogy járt olyan spirituális helyen, ahova csak a kiválasztottak juthatnak be. Nem, köszönöm 😀

  3. Tökre megértem az ellenérzéseidet. Bár én spirituálisnak vallom magam, rengeteg hajmeresztő emberrel találkoztam. Szóval értem, mire gondolsz, és az eredeti cím se lett volna sértő – számomra. 😉
    A kedvencem, amikor valaki magyarázkodik, hogy azért volt rosszfej, mert megszállták a szellemek, vagy negatív energiamezőbe került, és társai… pedig csak annyit kellene mondania: bocs, hülyén viselkedtem.

Leave a Reply