Skip to content

30 OK, AMI MIATT AZ ÖRDÖG PRADÁT VISEL EGY RÉM IDIÓTA FILM | HU

A minap (tök régen) éppen az arcomat gőzöltem a konyhában, amikor is fültanúja voltam annak, hogy a tévében éppen Az ördög Pradát visel megy, így sajnos nem tudtam nem meghallani milyen zseniális párbeszédek és történések mennek végbe a filmben. Éppen ezért, illetve azért, mert nem tudom felfogni miért tekintik az emberek akkora kultusz filmnek ezt az ipari mennyiségű trágyahalmot, gondoltam megnézem, és bőszen feljegyzem mennyi eszement ostobaság történik benne.
1. Nos, már a legelején megtudtuk, hogy az embernek csak két lehetősége van: vagy baromi slampos és igénytelen, vagy betegesen divatos és gyönyörű. Továbbá, mindenki aki kicsit is ad magára, ügyel rá, hogy a testtömegindexe a “kórosan sovány” kategóriába essen.

2. Főszereplőnk, Andrea, akiről kapásból azt a benyomást kapjuk, hogy rendkívül felkészült, már ami az újságírást és az állásinterjúit illeti, azt sem tudja, hogy mi a retek annak a főszerkesztőnek a neve, akihez egyébként jelentkezett. Sőt, annak sem nézett utána, hogy mégis mivel foglalkozik maga a cég, amit még az a vak mókus is megtenne, aki csak véletlenül jelentkezik egy állásra.
3. A Northwestern University-n végzett potenciális “szuper” asszisztens első állásinterjú mondata a “Miért jött ide?” kérdése: “Nos, ööö, nálam jobb asszisztenst nem is találhatna.” (Végül is, csak kapásból a nevét nem tudja szerencsétlen főszerkesztőnek.) Ezek után pedig harminc másodperc alatt tanúi lehetünk minden egyes olyan mondatnak, amit az első hanyagul összedobott “Hogyan ne viselkedj állásinterjún?” című cikkben olvashatunk amit csak kivet magából a Google.

4. Mindezek után pedig, miután a főszerkesztőnk azért a biztonság kedvéért lealázza és érezteti vele, hogy nem oda való, képes totálisan megsértődni és kiakadni azon, hogy azért nem akarják felvenni őt, mert nem illik oda. (Miközben az interjún tanúsított teljesítménye is bőven elég lenne ahhoz, hogy még a Mekibe se vegyék fel.)
5. Ez az attitűd azonban Mirandának olyannyira a lelke mélyéig hatol, hogy páratlan logikájának köszönhetően úgy dönt, noha külsőre Andreánk egyáltalán nem passzol a Runway magazin profiljába, (vagy bármely más munkahelyébe) “lehengerlő önéletrajza” és “esze” feltétlen helyet és esélyt teremt neki a magazinnál. Ami persze tök szép és jó, attól eltekintve, hogy…
6. Andrea “lehengerlő” önéletrajza gyakorlatilag abból áll, hogy elvégezte a Northwestern University-t és az egyetemi lap főszerkesztője volt, és láthatóan zéró korábbi munkatapasztalata nem volt ezen kívül. Úgyhogy ha ennyi elég ahhoz, hogy felvegyenek a Vogue-hoz, akkor én máris csomagolok, mert enyém a világ.

7. Andreának már az kapásból gondot okoz, hogyan kell lebetűzni a “Gabbana” szót, pedig ez még egy amerikainak sem a világ legbonyolultabb szava és nem kell divatrajongónak sem lenni ahhoz, hogy valaki le tudja írni.

8. Miranda, noha egy hét alatt képes volt két asszisztenst is kirúgni, Andreát annak ellenére is remek asszisztensjelöltnek látja, hogy első munkanapján nem hogy nem ért semmit abból, amit feladatként kijelöl neki, de még csak nem is veszi a fáradtságot, hogy jegyzeteljen. Good job, Andrea.
9. Az egyetlen értelmes gondolata a filmnek a 24 és feledik percben hangzik el, amikor is Andy közli, hogy mennyire semmi értelme nincs a munkatársai erőlködésének, és hogy mennyi időt és energiát pazarolnak el totál felesleges baromságokkal nem is beszélve arról, hogy mindezek után úgy istenítik saját magukat, mintha legalábbis ők találták volna fel a rák ellenszerét. Bizony, van ám benne egy konkrétan nem idióta gondolat is, ám ennek ellenére minden létező női magazin és divatportál a filmnek azon egymillió további elmebetegségével van tele, amire ennek a világnak már tényleg nincs szüksége. De ez igazából nem a film hibája.
10. A szokványos divatbuzi agymenések, mint ez:


11. Andrea, noha zéró divatérzékkel rendelkezik és valószínűleg életében nem viselt még magassarkút, mégis páratlanul sprintel benne. És én még azt hittem totál tehetségtelen.
12. Andrea minden kétséget kizáróan egy jól menő cégnél dolgozik, mégis most van szüksége az apjától lakbér kiegészítésre? (Pedig az a lakás, aminek a konyhájában található a fürdőkád, kétlem, hogy egy havi “Runway” fizetésből nem jön ki. De hé: legalább a new york-i lakásokat hitelesen írják le.) De várjunk csak…
13. A következő pillanatban már kiderül, hogy nem fizetik meg eléggé, de miért nem?
14. És hogy van az, hogy tök ingyen kap egy rakás olyan ruhát, melyeknek az ára simán felér egy évi fizetéssel, de ezek szerint mégsem kap rendes fizetést?

15. Nigel (a kopasz, valószínűleg meleg pasi) úgy beszél a Runway-ről, mintha az valami művészi, reményeket tápláló csoda lenne. Persze a Vogue-ba biztosan több energiát fektetnek, mint mondjuk az IM Magazinba, de köztudott, hogy minden egyes “művésszel” készített interjú, minden egyes magasröptűnek tűnő cikk és szóköz pusztán egy remélhetőleg jól álcázott hirdetés még a Vogue, avagy a Runway esetében is. A legtöbb divatmagazin (nem feltétlenül a Vogue) évről évre egyre inkább csak annyiban tér el a Spar magazintól, hogy drágább papírra nyomtatják őket.
16. A “Könyvet”, amelyben minden létfontosságú információt tárolnak a következő lapszámról, Andrea este 10 és 10:30 között kapja meg, addig Emily állítása szerint nem mehet haza – ami nem csak, hogy több, mint durva, de tök értelmetlen: ha délután 4-ig tart a munkaideje, és még van további 6 órája, miért ne mehetne közben haza, és menne vissza időre?
17. De ha már itt tartunk, amikor a filmet forgatták (2006-ban) egy egyébként is rendkívül nívós és fejlett cégről – ők még nem hallottak belső levelezőrendszerről? Tényleg mindent kis cetlikre és papírokra írnak fel és valakinek komolyan azzal kell szórakoznia, hogy egy könyvet furikázzon éjszaka? Kész mázli, hogy arra már rájöttek, hogy nem kell lovaskocsival járniuk.

18. Andrea, aki nemrég költözött New Yorkba, simán kerít 15 perc alatt Mirandának ebédet a köztudottan katasztrofális new york-i közlekedés segítségével, ahol csak az nem téved el, aki már előző életében is ott lakott.
19. Annak ellenére, hogy minden Runway-nál dolgozó egyén mániákusan fogyókúrázik, és náluk “már nem divat az S-es”, literszámra isszák a Starbucksot, amiben még a cukor a legegészségesebb adalékanyag, és abban is csak úgy tocsog.

20. Az Emily Blunt által alakított Emily volt az egyetlen nem totális kliséként hasznosított karakter az egész filmben annak ellenére, hogy csak a sznob és szarkasztikus asszisztens szerepét osztották rá. Sokkal hasznosabb, okosabb és talpraesettebb volt mint Andrea, hiába igyekezték feltornászni utóbbi karakterét egy elfogadható szintre, és elég nehéz volt elhinni, hogy Emily-t Miranda nem engedte el a párizsi divathétre, mert véleménye szerint Andrea jobb lett nála.

21. Amikor Andrea azt mondja Christian Thompsonnak, hogy “Nem vagyok olyan naiv, mint hitte.”
Öhm, de, de az. Sikerült Andrea karakterét is egy ugyanolyan tipikus naiv szerencsétlenségnek megteremteni, mint a Twilightos Bellát. Vagy bármelyik más szende női főszereplőt valaha.
22. Éppen ezért, amikor Miranda azt mondja neki a film végén, hogy “Ügyesen lövi be az embereket – átlát rajtuk és ki is használja őket.” egy kész vicc, ugyanis az egyetlen oka annak, hogy Andrea megtudott egy hasznos háttérinfót arról, hogy esetleg le akarják cserélni Mirandát, a puszta véletlennek és a vaginájának köszönhető. Apropó.
23. Én értem, hogy még a legjobb nőt is meg lehet unni egy idő után, és végül is ez ezzel az erővel igaz lehet a férfiakra is, de nagyon nehéz elképzelnem azt, hogy a jóképű, sármos és édes Adrian Grenier által alakított Nate-t (Aki még főz is!) csak úgy otthagyja Andrea, és képes lefeküdni az eszméletlenül homoszexuálisra sikeredett íróval, akin egy minimális emberismerettel rendelkező lány egy másodperc alatt átlát és maximum a pénzéért feküdne le.
24. Az a rész, amikor Miranda és Andrea egy rendezvény ülésrendjét nézik át, és Miranda úgy dönt, Snoop Doggot ülteti az asztalához. Teljesen életszagú, főleg, hogy való életbeli megfelelője, Anna Wintour évekig arról se akart hallani, hogy Kim Kardashian, akinek azért Snoop Doggnál minimálisan több köze van a divathoz, a Vogue címlapjának a közelébe léphessen.

25. Hogy a film teljesen úgy mutatja be a szakmai siker párkapcsolatokhoz való hozzáállását, hogy ha meredeken felfelé ívelő karriert szeretnél, jó, ha lemondasz a stabil párkapcsolatokról, ami szerintem azért kissé túlzás. Nigel mond is valami olyasmit, hogy “Minél pocsékabb a párkapcsolatod, annál biztosabb az előléptetés.” Egy stabil párkapcsolat nem igazán arról szól, hogy ki mennyire foglalkozik a karrierjével, sokkal inkább arról, hogy a párkapcsolatban szereplők mennyire hajlandók kommunikálni egymással a szükségleteikről, és mennyire veszik a fáradtságot arra, hogy minimálisan is foglalkozzanak egymással, nem beszélve arról, hogy minden pusztán közös jövőkép kérdése.
26. Andrea, miután lehúzott egy évet a Runway-nál, amit csak azért tett, mert így bármilyen szuper állást megkaparinthat, úgy döntött, hogy egy teljesen szimpla kis egyszerű lapnál helyezkedik el. Színtiszta logika.
27. Az, hogy Miranda szerint mindenki olyan akar lenni, mint ők, és az emberek, akik megnézik ezt a filmet tényleg azt hiszik, hogy olyanok akarnak lenni, mint a Meryl Streep alakította Miranda, pedig ez nem teljesen igaz: mindenki csak “egyszerűen” olyan rohadt gazdag akar lenni mint ők, de ennyi.

28. Természetesen nem hiányozhat a filmből a meleg, de minimum erősen metroszexuális haver és a színes bőrű barátnő sem.
29. A film, ha nem megy el az elképesztően bugyuta hollywood-i agymenés felé, még akár szólhatott is volna valamiről, ugyanis Emily tényleg nem volt egy klisé karakter és az, hogyan cseszik át egymást a gazdag és befolyásos emberek a saját érdekeik miatt szintén egy érdekes téma lett volna, pláne egy női magazint gyártó cég példáján látva.
30. Ennek igazából semmi köze nincs a filmhez, de az első dolog, ami lejött a Meryl Streep által életre kelt főszereplőnkről, az az volt, hogy az eddigi összes munkahelyem és főnököm ugyanezzel a légkörrel és attitűddel operált, nem beszélve a totális lenézésről és munkahelyi terrorról. Kicsit szomorú, hogy a munkahelyi körülményeim egy teljesen eszement és durván eltúlzott film körülményeivel egyeznek meg, pláne azért, mert én nem kerestem annyit mint azok az emberek, és sem a cégek, sem a munkatársaim, sem a főnökeim nem voltak olyan menők, mint a “Runway”, így abnormális önimádatuknak nem igen volt oka. Gondoltam közlöm.

source of feature image: unsplash.com (Srikanta H. U.)
sources of gifs: mashable.com, tenor.co, tumblr.com, eonline.com, giphy.com, popsugar.com, crushable.com, wifflegif.com

6 Comments

  1. Én azt nem értettem soha, hogy Andrea mégis miért eszik hagymásat állásinterjú előtt?? Ez kb olyan alap, mint hogy megnézzük mégis kihez fogunk felvételizni az adott helyen, könyörgöm…

  2. kovacsd kovacsd

    Hát, azért van párhuzam, bár ezt csak az érti aki ebben a szakmában dolgozik, él. 🙂

    • The Charmbandit The Charmbandit

      Úgy érzem, hogy ha van párhuzam, akkor az még szomorúbb. 😀 Na jó, ezt embere válogatja persze. 🙂

  3. “A legtöbb divatmagazin (nem feltétlenül a Vogue) évről évre egyre inkább csak annyiban tér el a Spar magazintól, hogy drágább papírra nyomtatják őket.” EZ! 😀

    • The Charmbandit The Charmbandit

      😀

Leave a Reply