Skip to content

HA SZERETED A JÓ SKANDINÁV KRIMIKET | HU

Szereplők: Nikolaj Lie Kaas, Fares Fares
A Jussi Adler-Olsen könyveiből adaptált filmtrilógia egy forgalomból némiképp kivont, a tipikus makacs és depresszióval küzdő nyomozók abszolút klisés attribútumaival rendelkező Carl Morckról és muszlim bevándorló segédjéről, Assadról szól, akiket az újonnan létrehozott “Q” ügyosztály vezetésével bíznak meg, ami azt jelenti, hogy a lezáratlan ügyeket kell, nos, lezárniuk, így legalább elméletileg nincsenek útban. Elméletileg. Félreértés ne essék, a filmekben nincs semmi új a nap alatt, viszont mindegyiknél egy-egy rendkívül színvonalasan elkészített és tálalt történetről van szó, ami mégiscsak kiemeli őket az összecsapott és érdektelen sablonkrimik világából.
NYOMTALANUL
Kvinden i buret, 2013, imdb: 7.2/10
Rendezte: Mikkel Norgaard
A Q ügyosztály első ügye Merete Lynggaard öngyilkosságnak elkönyvelt eltűnésének kivizsgálása, ahol az egyetlen ember, akit szemtanúként vehetnének elő, az eltűnt nő fogyatékos és beszédképtelen öccse, Uffe, akit nővére egyedül gondozott egész életükben, tekintettel léve arra, hogy gyerekkorukban egy baleset következtében elveszítették mindkét szülőjüket.
Ahogyan detektívpárosunk halad előre a nyomozással, párhuzamosan természetesen megismerhetjük az eltűnt nő helyzetét – már amennyit ő tud róla, ami határozottan nem sok, tekintve, hogy egy vaskapszulába zárva tengeti mindennapjait már 5 éve, és az egyetlen dolog, ami változik körülötte az a kabin légnyomása, amitől fokozatosan leépül. (Kiesik a foga, beszakad a dobhártyája és egyéb finomságok.) Fogalma sincs arról kitől és mivel érdemelte ezt ki, és mi is csak akkor fogjuk megtudni, amikor ő, miközben azon izgulunk, hogy a nyomozók még azelőtt megtalálják, hogy meghal. A film atmoszférája pedig nem egyszerűen komor vagy sötét, hanem egészen fojtogató és nyomasztó.
Ha csak egyet nézel meg a háromból, ez legyen az az egy, mert ez a legjobb.

FÁCÁNGYILKOSOK
Fasandraeberne, 2014, imdb: 7.1/10
Rendezte: Mikkel Norgaard
Ha pedig egyet nem akarsz megnézni a háromból, ez nyugodtan lehet az az egy. Nem azért, mert annyira pocsék, nagyon is jó film, csak lényegében semmi velejéig meglepő nem történik benne, az előző után pedig kifejezetten csalódás. Sőt, az egyetlen meglepő dolog, amire az ember a film végén rájön, hogy végig az történt, amit várt, a történet oda-vissza ugrál jelen és múlt között, de nem azért, hogy összezavarjon, hanem hogy rögtön magyarázatként szolgáljon a történésekre. Ja igen, a történések. Tehát Carl Morck nyomozót megállítja az utcán egy zilált külsejű és idegzetű férfi, aki követeli, hogy vizsgálja ki 20 éve meggyilkolt fia és lánya ügyét, ugyanis véleménye szerint annak idején nem a megfelelő embert kapták el. Az egész történet hidegen hagyja a nyomozót, egészen addig, amíg az öngyilkosságra kényszerült férfit holtan nem találják otthonában és át nem kutatják holmiját, amely egyértelműen arra utal, hogy éveken át kutatott gyermekei gyilkosa után. Miután Carl, Assad és a vadonat új titkárnő rájönnek, hogy a férfinak igaza volt az üggyel kapcsolatban és nem a megfelelő embert kapták el, a nyomok egy befolyásos magániskola falai és a dán elit közé vezetik őket. A múltbeli visszajátszásokban megismerkedünk egy édesapját éppen elvesztett szőke lánnyal, akit a mostohaanyja dugott be a magániskolába, az ő jóképű barátjával, és a Crak és Monstro párosra emlékeztető haverokkal, akiknek lényegében semmi haszna nincs.
A film amennyire nem meglepő, annyira sokkoló, így unatkozni még a vérbeli krimiket kedvelők sem fognak. (Bár elégedettek nem lesznek.) Ez még talán az előző résznél is nyomasztóbb, és garantáltan elmegy egy kicsit az életkedved.

PALACKPOSTA
Flaskepost fra P, 2016, imdb: 7/10
Rendezte: Hans Petter Moland
A trilógia harmadik része egy partra vetett palackról és annak eléggé nehezen olvasható tartalmáról szól. Az üzenet szerint ugyanis két gyermeket elrabolt egy elmebeteg őrült, és legalább az egyiket feltehetően meg is gyilkolta – nem először és nem is utoljára. Rövidesen ugyanis nyomozóink kiderítik, hogy számtalan család gyermekeit rabolták el anélkül, hogy bárki jelentette volna a rendőrségnek, és az egyetlen közös pont a családokban nem más, mint a vallás. A főgonoszt ismét már a film elejétől ismerjük, ő ugyanis egy, a vallásos körökben rendkívüli tiszteletnek örvendő személyként tűnik fel, és ahogy haladunk a történettel, egyre jobban megismerjük őt, motivációját és terveit. Hibátlanul terrorizálja a gyerekek szüleit lelkileg azon célból, hogy ne jelentsék fel, mondván ha igazán hisznek Istenben, nem avatkoznak közbe. Az egyetlen bosszantó pontja a filmnek pont a központi eleme: a vallásról szóló semmitmondó diskurzusok a két nyomozó között. Az egyikőjük hisz valamiben, a másik nem, mindketten hülyének tartják a másikat és ez lengi körbe a filmet, miközben erre igazán semmi szükség mert sem okosabbak, sem bölcsebbek nem leszünk tőle.
gucca

source of feature image: politiken.dk
source of image: fiktionogkultur.dk

Be First to Comment

Leave a Reply