Skip to content

12 DOLOG, AMIT MINDANNYIAN ELSÜTÜNK BLOGGER PÁLYAFUTÁSUNK SORÁN, pedig nem kellene | HU

Vannak témák és vannak csak szimpla megnyilvánulások, amiket mindannyian megkóstolunk legalább egyszer blogger “pályafutásunk” során, többnyire azon magasztos okból kifolyólag, mert… már mindenki más is kipróbálta.
Ennélfogva, ez még véletlenül sem jelenti azt, hogy ezek a dolgok hasznosak, beválnak vagy egyáltalán szükségesek, de természetesen azt sem, hogy ezek az ördög játékszerei és sürgősen meg kell szabadulnunk tőlük.
Mindenki arról és úgy ír, ahogyan csak szeretne, (és erre a mondatfoszlányra emlékezzetek vissza a hetedik pontnál…) de amikor egyszer valamilyen különös oknál fogva rákattantam arra, hogy elolvasgassam a különböző blogok About oldalait, vagy amikor akarva-akaratlanul megfigyeltem, hogy némelyek milyen felkiáltásokkal osztanak meg Facebookon blogposztokat és a többi, adta magát a helyzet, hogy összegyűjtögessem mindazon blogolással kapcsolatos megnyilvánulásokat, amiket mind használtunk már és egészen valószínű, hogy mind kibírtuk volna nélküle.

Kezdésként pedig az egyik leggyakoribb kis barátunk…

1. AMIKOR A BLOGGER NAGYON SAJNÁLJA, HOGY LÉTEZIK Sajnálja, hogy nem posztolt, sajnálja hogy amiről írt az nem fog tetszeni senkinek, sajnálja, ha esetleg megbánt valakit a gondolataival, még azt is képes sajnálni, hogy ebédre uborkát evett.
Fun fact: igazából senkit nem érdekel, ha bárki nagyon sajnál bármit is, pusztán baromira bosszantó, ha minden egyes bejegyzés egy homéroszi eposszal kezdődik, amelyben kifejted, hogy mennyire nem akarod, hogy megharagudjanak rád. Ez körülbelül olyan érzés, mintha közölném a barátommal, hogy nagyon sajnálom, de most elmegyek és megfektetem magam valaki mással – tök jó, de ha ennyire sajnálod mi lenne ha nem tennéd.
Minden más esetben pedig, ha semmiképpen sem akarod magadban tartani a szerinted megbocsáthatatlan gondolataidat és tetteidet, csak nyugodtan vállald fel hogy talán valakinek nem tetszik valami, és majd úgyis szólnak.

Természetesen azonban ennek is meg van a szöges ellentére, avagy…

2. “EZZEL MOST JÓL MEGMONDTAM, UTÁLNI FOGTOK ÉRTE.” Van egy mostanában elég menő angol kifejezés, a “cringe”, amit főleg akkor használnak a menő amerikai youtuberek, amikor valami olyannyira kellemetlen dologról beszélnek, amibe szinte öntudatlanul is belerezzennek. Na ezt érzem valahányszor ezt a mondatot látom egy frissen megosztott bejegyzés felett Facebookon. Még azok a bloggerek is simán csinálják, akiket amúgy szeretek olvasni, sőt, szerintem régen én is éltem vele – de miért?!
Az önismeret zseniális dolog, és tök szuper, ha az ember realizálja magában, hogy amit írt, alkotott, kitolt magából (fúj) az másoknak nem fog tetszeni és mégis kirakja (fúj), de amikor minden második bejegyzést csak ezzel tud valaki leírni, az ismételten csak a bosszantó kategóriába esik. És persze, természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez csak egy szimpla figyelemfelkeltő mód arra, hogy rákattintsanak az emberek a blogposztra, de ismét – ez túl olcsó megoldás, minimális gondolkodással egészen biztos vagyok benne, hogy sokkal igényesebb és furfangosabb leírást oda lehet kanyarintani.

3. WISHLIST BEJEGYZÉSEK Avagy hogyan üss két legyet egy csapásra és add potenciális szponzoraid tudtára mi tenne téged boldoggá miközben letudhatsz egy bejegyzést, amibe nem akartál túl sok energiát ölni.
4. MONTHLY FAVORITES BEJEGYZÉSEK Volt ám egy idő amikor én is igyekeztem szorgalmasan összegyűjtögetni az adott havi kedvenc termékeimet, de nem tudom mások hogy vannak vele, rá kellett jönnöm, hogy ezeknek a posztoknak a világon semmi értelme nincs. Vagyis de, van, abban az esetben, ha az ember a nap 24 órájában mást sem csinál, csak különböző termékeket próbálgat, ugyanis egy normális termékelhasználási ritmussal (Bizony, ez a kifejezés tényleg nem létezik, néha kitör az emberből a nyelvújító, ugye.) rendelkezik annak egy hónap nem elég arra, hogy rendesen felhasználjon és kiértékeljen egy terméket.
De ha már itt tartunk, ezzel szemben például a “first expressions” vagy a “long-term favorites” posztok egyébként szerintem tök hasznosak, mert az olvasó vagy nem fogja elvárni tőle, hogy teljes körű tájékoztatást nyújtson neki, vagy biztosra veheti, hogy azt kap, hiszen már hosszú ideje próbálja emberünk az adott terméket.

5. “MA EZEKET HOZTAM NEKTEK.”
 Jól látod, ezzel a mondattal aztán tényleg az ég világon semmi probléma nincs – mégis, valamilyen különös oknál fogva valahányszor ezt olvasom, elönt a “cringe”. (Könnyedén el tudom képzelni, hogy előző életemben úgy haltam meg, hogy valaki ezt mondogatva ütött le egy tompa bárddal.) Valahányszor végigszalad a tekintetem ezen a mondaton, akárki is írta a bejegyzést és bármiről is szóljon, mindig egy pirospozsgás arcú, duci néni jut eszembe, aki letesz az asztalra egy halom almát, mondván “Ezt hoztam nektek.” (Talán ő ölt meg előző életemben.)
6. AMIKOR EGY SZIMPLA HOBBIT MAGASZTOS KARAKTERREL RUHÁZNAK FEL Ha nagyon unatkoztok munka vagy az egyetemi előadások közben, érdemes felmenni a kedvenc blogjaitok About oldalaira, mert igazi gyöngyszemeket találhattok rajtuk. (De ne az enyémet olvassátok el, mert arra még én se merek rákattintani, annyi rémlik belőle hogy tök égés az egész.)
Teljesen érthető okok miatt az ember azt hiszi, hogy bármit csinál, azt valami magasztos, isteni eredetű erővel kell felruházni ahhoz, hogy az emberek ne csináljanak belőle viccet vagy hogy elégedetten hátradőljünk és azt mondhassuk, milyen zseniális marketing hátteret adtunk a hobbinknak amit a nagyérdemű elé tettünk. Ezen próbálkozásokból fakad aztán az, hogy a nem létező statisztikáim alapján a női nem gyakorlatilag 99%-ának “a divat a lételeme” (fuck you oxygen) vagy hogy már gyerekkora óta mindenki arra vágyott, hogy olyan méltóságteljes és az emberiség számára hasznos dolgokat csináljon, mint drogériás termékek tömeges arcra pakolása.
Félreértés ne essék, ez tök oké, ismételten, ahhoz, hogy miről ír valaki, senkinek semmi köze: de nem szükséges piedesztálra emelni azt az okot, amiért azt a konkrét témát választottad. Nyugodtan írj divatblogot anélkül, hogy ezt tűzöd ki életcélul, vagy próbálgass Balea termékeket anélkül, hogy kitalálnád, hogy te így akarod segíteni a társadalmat.
Ó, erről jut eszembe…

7. AMIKOR ELKANYARODIK A BLOGGER A VÉLEMÉNYÉTŐL, CSAK, HOGY NE UTÁLJÁK Zseniális manőver, jobb napjaimon még én is használom. Tudod, ez az, amikor leírsz valamit, nem akarod azt írni, hogy sajnálod, de mégsem akarod hogy megutáljanak, ezért gyorsan teszel egy hátraarcot és hosszas bekezdéseken keresztül ecseteled, hogy de amúgy természetesen abszolút egyet értesz a másik táborral is, csak ne küldjenek anthraxot.
8. TRENDEK Senki nem hibás aki megosztja az éppen aktuális trendeket – de spoiler alert: nincsen olyan, hogy aktuális trend. Már évek óta ugyanazok a trendek ismétlődnek újra és újra és újra, és nagyon bosszantó tud lenni, amikor valaki annak szentel egy bejegyzést, hogy megossza az éppen aktuális nem-trendi trendeket, mintha lenne bármi új a nap alatt. (De hé, akarod látni a tavaly őszi, téli, nyári és tavaszi trendeket? Mert írtam ám róluk.)
9. AZ ÖTSZÁZADIKNAK LENNI A SORBAN Amikor valaki elkezd egy érdekes kihívást saját maga számára a saját blogján, és aztán az embereket annyira megihleti, (vagy annyira nincs ötletük, hogy miről írjanak) hogy ők is átveszik. Aztán amikor már az ötszázadik ember írja meg ugyanazt, az már többnyire csak a saját ereink kollektív felvágásában inspirál.
10. MEGPRÓBÁLNI A BLOGON IGAZOLNI A SAJÁT ÉLETÜNKET Tudjátok, ezt az a fazon csinálja, akinek az életét gyönyörűen ki lehet bogarászni a “magasröptű” és “filozofikus” bejegyzéseiből. Én már csak tudom, a Fashionfaven folyton ezt csinálom: amikor felbosszantott a barátom, a férfi főnököm, és bármilyen más hímnemű személy, csak úgy suhant a bejegyzés arról az X darab férfiról, akivel nem akarsz randizni.
11. “MIND TUDJÁTOK MI TÖRTÉNT MÚLT HÉT PÉNTEKEN AMIKOR PÖTYI LEESETT A CSÚSZDÁN ÉS…” Nem, fogalmam sincs, most járok itt először, de már most furán érzem magam, hogy nem követem életed minden apró rezdülését.

És íme kakukktojásként egy konkrét blogger típus, aki értelemszerűen csak egy szeglete a blogger világ egyik szegletének is, de muszáj megemlítenem, mert ilyet is sokat látok és ugyan nem bosszant, de valamiért irtó viccesnek tartom.

12. A FANFICTION ÍRÓ, AKI TÚL KOMOLYAN VESZI Mint azt már ebben a posztban annyiszor említettem, mindenkinek joga van ahhoz, hogy arról írjon, amiről csak akar. Ennél fogva, noha a “cringe” mérőm teljesen kiakad amikor fanfictionöket látok megosztva a blogos csoportjaimban, mégis szerintem ez teljesen rendben van és miért ne írhatna valaki a kedvencével egy történetet. Azonban amikor ez az elbűvölő unikornis annyira komolyan veszi a fanfiction írást, hogy már konkrét tanácsokat ad és szerteágazó kritikákat ír más fanfictionökről a saját blogjában mintha legalábbis Petőfi Sándor egyik művét elemezné, az már egy egészen… új élmény.

source of feature image: unsplash.com (Joe Wroten)
sources of gifs: giphy.com, countingsheepy.com, theresistdaily.com

One Comment

  1. Rea Rea

    A “ma ezt hoztam” típusú bevezetőktől nekem is felállnak a pihék a hátamon, plusz a kihívás-wishlist-kedvencek triumvirátustól. Ha már az ember rászánja az idejét a blogolásra, akkor tegye azt tisztességesen, nem máshonnan lopkodva az ötleteket és beállni a sorba.
    Egyébként egy kicsit kényelmetlen olvasni a középre rendezett szöveget. Sorkizártan elegánsabb lenne.

Leave a Reply