Skip to content

SZILVESZTER – TINIKORUNKBAN ÉS MOST | HU

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de ami engem illet, én úgy érzem amikor még gimibe jártunk, valahogy egészen máshogy zajlottak le a szilveszteri parti előtti készülődések és úgy összességében, a szilveszteri partik.
Kezdve azzal, hogy már az év utolsó napja előtti egy hónapban lázas tervezgetések vették kezdetüket: ki, hova, kivel fog menni, mit iszik, mit fog felvenni, kinél alszik majd és természetesen milyen szuperül fogunk szórakozni, annak ellenére, hogy az előző években mindig kivétel nélkül pocsék szilveszter estéink voltak, de idén kétségtelenül megismerkedünk életünk szerelmével avagy évek óta tartó titkos vagy nem túl titkos szerelembe eséseink végre beteljesülnek és a srác a szomszéd teremből végre elvesz feleségül. Szilveszter éjszakáján. (Nope.)
Most? Az se tudna lázba hozni, ha Ryan Reynolds maga kopogtatna be az ajtómon, hogy elvigyen egy pazar újévi partiba, ahol a világegyetem legjobb kézműves hamburgereit szolgálnák fel. Természetesen próbálkozni azért lehet, csak a barátom meg ne tudja.

És akkor még mi más is változott?

AKKOR: “Muszáj elmennünk valahova, akárhova, bárhova.”
MOST: “Bárhova is megyünk, az nem lehet messzebb a kanapénál.”
Rémlik, hogy amikor még gimibe jártunk baromi gáznak tűnt nem elmenni valahova (akárhova, de tényleg) szilveszter este? Gyakorlatilag nagyobb energiát fektettünk abba, hogy gondosan megtervezzük melyik halálra tömött és túlárazott szórakozóhelyre nyomorítjuk be magunkat indokolatlanul hiányos öltözetben, mint a tanulmányainkba, miután természetesen leittuk magunkat valami olcsó szutyokkal, aminek köszönhetően akár egy szemetes konténerben is tölthettük volna az éjszakát, azt se vettük volna észre.

AKKOR: “Csak -13 fok van kint? Akkor még bőven belefér ez a combközépig érő miniszoknya, úgyis veszek fel harisnyát… átlátszót.”
MOST: “Ha olyat kell felvennem, ami nem melegítő, akkor nem megyek.”
Valamiért tizenéves koromban vagy teljesen máshogy működött a keringésem vagy az ingerküszöböm zuhant le radikálisan a húszas éveim közepe felé, (Úristen, húszas éveim közepe, már itt tartunk.) mindenesetre akkoriban semmi problémát nem láttam abban, hogy egy mínuszokkal dobálózó jeges téli éjszakán miniszoknyában és tavaszi cipőben menjek el partizni a hasonlóan öltözött barátnőimmel, és természetesen el is vártam, hogy mindezen erényeim után aztán a szőke herceg bizony rám találjon a már említett emelkedett hangulatú partin. Most? Csak azért tuszkoltam bele magam egy már évek óta megtartott, kényelmes farmerba, mert még az ünnepi melegítőm is éppen mosásban volt és bár indulás előtt 30 másodperccel sem tudtam még mit fogok felvenni, az biztos volt, hogy a két réteg téli öltözékem alatt kapásból lesz még egy alapréteg. Annyira szexi.

AKKOR: “Ti mit isztok? Éljen a kannás bor és az olcsó vodka! Másnap úgyis csak a nagymamához megyünk ünnepelni.”
MOST: “Ha többet iszok két korsó sörnél, már a gondolattól is két napig másnapos leszek és hétfőn már úgyis dolgozom.”
Míg tizenévesen akár minden héten bátran elmentünk bulizni, (De tényleg, hogy?!) most már évente kétszer ha sikerül elvonszolnom magam, mert vagy fél évig tart kiheverni egy darab alkohol ittas éjszakát. (Aminek mondjuk ahhoz is köze lehet, hogy olyankor úgy próbálgatom az itallapot, mint egy 15 év után végre elszabadult háromgyerekes anyuka.)
Idén szilveszterkor még ez sem sikerült, hál’ Istennek, tekintve, hogy csak bedobtam pár sört és megkóstoltam egy meglehetősen kétes külsejű és ismeretlen eredetű üveg tartalmát, (mert felelősségteljes felnőtt vagyok) amitől csak szimplán baromi álmos lettem.

szilveszteri partimeghívások AKKOR: “Gyertek, lesz egy rakás pia!”
szilveszteri partimeghívások MOST: “Gyertek. Piát ti hoztok, de lesz hurka és kolbász.”
Tény és való, huszonévesen erőteljesen kezdenek megváltozni a prioritások. Míg régen a legfontosabb az volt, hogy legyen kellő mennyiségű alkohol egy házibulin, most már legalább oly létfontosságú az is, hogy legyen kéznél megfelelő mennyiségű nasi és egyéb élelem is.
Jut is eszembe…

szilveszter előtt AKKOR: “Isten ments, hogy egyek ivás előtt, még a végén túl józan maradok és tudni fogok magamról!”
szilveszter előtt MOST: “Még mielőtt elindulok biztosan bekapok valamit, nincs kedvem már egy sörtől magamba zuhanni és felhívni az exeimet.”
Bizony.

AKKOR: “Alig várom már az estét, egészen biztos, hogy szilveszterkor fogok találkozni a Nagy Ő-vel.”
MOST: “HAHAHAHA.”
Ja, valószínűleg. Valamiért gimis korunkban mindannyian szentül hittük, hogy pont akkor fogunk találkozni életünk szerelmével, amikor minden egyes potenciális hím egyed a városban éppen matt részeg lesz és majdhogynem egészen biztos, hogy egyik sem éppen feleségre vadászik, pláne nem akkor, amikor minden potenciális nőstény egyed (magunkat beleértve) az év legkurvásabb szettjeiben vonszolja magát végig már este tízkor két kiló lefolyt sminkben, valószínűleg már értelmetlenül zokogva, mert már akkor minden rosszul alakult.

AKKOR: “Úristen, te nem mész szilveszterezni sehova? Szegény pára. Te aztán feladtad az életet.”
MOST: “Úristen, te kimész ebben a hidegben szilveszterezni egy roskadásig tömött helyre? Szegény pára. Te aztán feladtad az életet.”
Ahogy mondtam. #prioritások

AKKOR: “Jövő évtől minden más lesz.”
MOST: “Jövő évtől talán kezdek magammal valamit.”
Régen hatalmas terveink voltak a következő évre, olyan terveink természetesen, amiket még egy mindenható aranyhal se tudna teljesíteni, de kivétel és mindennemű megfontolás nélkül mindig nagy hévvel elhatároztuk, hogy fogyunk 30 kilót, megtanulunk mandarinul és megnyerjük az X faktort – abban az évben kétszer. Most? Most már nem tűzünk ki magunk elé elérhetetlen célokat – hál’ Istennek, ugyanis tanultunk pocsék célkitűzésbeli hibáinkból és lassan, de biztosan haladunk céljaink felé. Vagy nem.

wifflegif

AKKOR: “Muszáj vennem valami új ruhát szilveszterre.”
MOST: “Muszáj vennem valami kaját szilveszterre.”
Az a mániákus és elmondhatatlanul irracionális kényszer, hogy pont az évnek arra a napjára keressünk valamilyen (még csak nem is egy különlegesen szép, egész egyszerűen csak valami új) ruhaneműt, amikor pont senkit nem hogy nem fog érdekelni, de nem is fogja látni ugyanis mint ahogyan azt már ezerszer említettem, mindenki matt részeg lesz, sötét lesz és tömeg meg amúgy is kit érdekel, na szóval ez az egész szituáció rendkívül bizarr. (Ez a mondat pedig elbűvölően értelmetlen.) Most már örülök, ha még időben el tudok majd menni kaját és esetleg némi sört venni mielőtt még a fiatalok és a fiatalnak tűnni akaró, harmincévesen már kopaszodó férfiak elöntenék a kisboltokat olcsó piát keresve.

AKKOR: “Hát ez a szilveszter egy jó nagy szívás volt, az életem összeomlott.”
MOST: “Na, azt hittem ez a szilveszter jó nagy szívás lesz. Az is volt, de csak túléltük.”
A tizenéves szilveszterek nagy tragédiája az volt, hogy olyan indokolatlanul irracionálisan hatalmas elvárásokat támasztottunk feléjük és magunk felé és mindenki felé, amelyeket alapvetően nem tudott volna senki sem teljesíteni, így kivétel nélkül mindig megbuktak a szilveszter esti terveink. Éppen ezért, most már nem igazán tervezünk semmit, ha éppen valamelyik barátunk meghív egy olyan helyre, ami megfelel annak a szabálynak, hogy “Nem fagyunk meg és ingyen etetnek és olcsón, esetleg ingyen piálhatunk.”, akkor elmegyünk, ha nem és érezzük magunkban az erőt, mi hívunk át pár embert magunkhoz, vagy esetleg otthon maradunk a családunkkal és/vagy barátunkkal.
Vagy Ryan Reynolds-szal.

78d56ac1ed0f599e53caf492488ae64c

source of feature image: unspash.com (Jez Timms)
source of gifs: pinterest.com, antipsychotics.tumblr.com, forums.soompi.com, wifflegif.com

Be First to Comment

Leave a Reply