Skip to content

10 DOLOG, AMIBE A BLOGGEREK NEM FEKTETNEK ELÉG ENERGIÁT, pedig kellene | HU

Rémlik, hogy mindig megbeszéljük, hogy mire kell baromira odafigyelni amikor blogolásba kezd az ember, vagy akár akkor, amikor már elég régóta csinálja azt, sőt, még arról is hosszasan szoktunk csevegni, milyen hibákat érdemes elkerülni vagy melyek azok a bakik, amiket mindig, mind elkövetünk – de belegondoltatok már abba, hogy milyen olyan apróságoknak tűnő kis izékbe fektetünk (értsd: fektetek) majdhogynem zéró energiát, amelyek igazából sokban hozzájárulnának a blogunk (értsd: a blogom) olvasottságának a feltuningolásához? El nem hinnétek, de írtam róluk egy listát. (És majdnem biztos vagyok benne, hogy a címben benne lesz egy szám, ami a lista pontjainak összességét jelöli, mert most ebben élem ki magam.)

A FRAPPÁNS KIS FACEBOOK MONDATOK. A frappáns kis Facebook mondatok megkomponálása a megosztott bejegyzések előtt az egyik legfontosabb eleme egy blogposzt elkészítésének, pedig szigorúan véve még csak nem is része magának a blogposztnak. Viszont még mielőtt az ember egyáltalán úgy dönt, hogy elolvassa a címet ezt látja, ezért szükséges, hogy kellőképpen figyelemfelkeltő, frappáns, esetleg humoros legyen, (kivéve persze akkor, ha gyászjelentésekről szól a blogunk) hogy az ember egyáltalán el akarja olvasni majd a címet, ergo: igenis kellő időt és energiát kell beleölni ebbe az egyébként egyáltalán nem hosszúra írandó kis mondatba.
Bőven elegendő egy maximum két sornyi, de jól átgondolt mondanivaló (de semmiképpen sem több sornyi, hogy szegény párának még meg kelljen erőltetnie az ízületeit és egy “tovább” gombra kelljen kattintania hogy csak ezt a felvezetést elolvashassa) és kész. Mégis, szinte alig vannak olyanok, akiknek ezeken a kis cikket felvezető gondolatain látszódik, hogy ténylegesen gondolkozott volna rajta – engem  is beleértve, mert miután megírtam egy blogposztot, összehalásztam és/vagy megszerkesztettem a képeket hozzá, beseoztam, átnéztem, még egyszer átnéztem és megosztogattam abban az igazán nem sok, de mégis csak 23 ezer blogcsoportban a posztot, de csak persze miután ezerszer idegösszeroppanást kaptam mert valami nem sikerült, (mert tévedés ne essék, valami mindig elromlik) akkor aztán már tényleg nem sok frappáns gondolat jut eszembe azon kívül, hogy “OLVASD MÁR EL KÉRLEK KÖNYÖRGÖM”. Pedig kéne.
looneylabsorg

FRAPPÁNS KIS CÍMEK.
 Mert lehet, hogy megírtad az évezred legkorszakalkotóbb bejegyzését a szilikonmentes samponokról, de ez senkit nem fog érdekelni, avagy senki nem fogja egyáltalán észrevenni, ha te is ugyanazt a címet adod a bejegyzésednek mint az az ötezer másik, kevésbé korszakalkotó emberi lény aki ezt a témát dolgozta fel. Éppen ezért érdemes egy kicsit a címek megkomponálásakor is többet morfondírozni: mivel kelthetnéd fel jobban a potenciális olvasó figyelmét? Hogyan nem fogalmazták még meg ezt a témát? Azonban félreértés ne essék: a clickbait címek nem számítanak se frappánsnak, se követendőnek, sőt.

A POSZTOK BEVEZETÉSE. Én vagyok az egyetlen, aki úgy érzi, hogy a bevezetések csak arra vannak, hogy semmitmondó kis semmiségekkel bénán felvezessük azt, amibe tényleg fektettünk energiát? És ez már csak azért is bosszantó, mert nem akarok akár két sornyi értelmetlen és érdemtelen mondanivalót az emberek szemébe csorgatni (fúj), úgyhogy amint lehet, inkább igyekszem kapásból a lényegre térni, pedig mind tudjuk, hogy sokkal kerekebb egy írás, ha van eleje-közepe-vége.
blogdotoupcom

A KÉPEK KIVÁLASZTÁSA. 
Megjegyzem mondja ezt egy blogger, aki blogolása első évében kizárólag csak szutyok minőségű, Isten se tudja honnan szalajtott képeket használt még kiemelt képnek is, majd töltött több hetet azzal, hogy visszamenőleg leszedegesse azokat és kicserélje nem hogy jó minőségű, de megjegyzem jogtiszta fotókkal. Hát az egy élmény volt, rossz élmény amin te nem akarsz keresztülmenni, inkább csináld az elejétől fogva jól. Bár szerintem rajtam kívül mindenki értelmesen csinálja, szóval… ja.

ÁTNÉZNI A KORÁBBI POSZTOKAT ÉS TANULNI. Leginkább azt, hogy mit nem kéne erőltetned. Soha többé. Lehet ez fogalmazási stílus, formázások, témák, és a többi. Megjegyzem ez olyan, mint régi Facebook profilképeken keresztülgörgetni – fájdalmas és kellemetlen, de ha fejlődni akarsz a blogolásban, akkor határozottan ajánlom. Nekem is volt egy ilyen időszakom, amikor visszaolvastam a nagyon régi bejegyzéseimet és hát. Nos, igen. Némelytől sajnálatos módon meg kellett szabadulnunk, némelyről pedig úgy döntöttünk tanulunk belőlük és soha többé nem nézünk rá soha.

giphy

TWITTER Twittert főleg azoknak érdemes használni, akik írással, vagy mondjuk úgy, kommunikálással foglalkoznak, így a bloggereknek elég jól jöhet. (Nagyon szívesen.) És lehet (több, mint valószínű), hogy ezzel csak én vagyok így, de én speciel körülbelül azóta nem használtam a Twitter accountomat, amióta létrehoztam nagy lelkesen. Vagyis bocsánat, eleinte ténylegesen posztoltam rajta a legújabb blogposztokat, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ennek nem sok értelme van. Miért? Oké. Persze, Twitteren is érdemes megosztani a nagyérdeművel az éppen megírt cikkeidet, de az sokkal fontosabb, hogy bemutasd a világnak milyen zseniális íráskészséggel rendelkezel és milyen szellemes és bölcs és intellektuális vagy. Hogy aztán a megosztott cikkeidet tényleg el akarják majd olvasni.

ELEMZÉS, KONKLÚZIÓK ÉS HATÉKONYSÁGNÖVELÉS. Persze sokaknak nem a saját statisztikáinak elemzése a világ legkirályabb tennivalója, de hát ezért vannak a statisztikák: hogy kielemezzük őket és a belőlük levont konklúziók alapján olyan tartalmat gyártsunk, ami… jó. Megtudod belőlük, hogy mely napokon, mely napszakokban, melyik órában nagyobb az esély arra, hogy rákattintsanak a bejegyzésedre, hogy egyáltalán mely bejegyzéseid népszerűek (természetesen itt érdemes figyelembe venni azt is, hogy mióta van kint az a blogposzt, ami a legtöbb olvasót gyűjtötte össze) és még rengeteg más dolgot ki tudsz bogarászni a statisztikákból, ami persze mit sem ér, ha nem vonod le a következtetéseket és tanulságokat belőlük és nem javítasz ténylegesen a blogodon.

gearsofwarcom
KAPCSOLATÉPÍTÉS
Nem csak poénból és olvasottság generálás céljából vagyunk benne különböző blogos csoportokban, és nem is csak azért, hogy megjegyzéseinkkel hozzájáruljunk mások cikkeihez – de az még jobb, hogy barátkozhatunk és kapcsolatot is építhetünk velük. Persze nem számító jelleggel, annak reményében, hogy megjelentetnek majd a saját oldalaikon, hanem mert egyrészt tök jó olyan emberekkel ismerkedni, akik ugyanazt csinálják mint te, másrészt mert ja, sokat segíthetnek egymásnak a bloggerek.

A MEGFELELŐ FACEBOOK CSOPORTOKBA VALÓ BELÉPÉS Az egyik legjobb ötlet mikor elkezd valaki egy blogot, hogy belépjen egy rakás Facebook csoportba. A második legjobb ötlet, hogy igazából csak olyan csoportokba lépjen be, amelyekben tényleges aktivitás van és az emberek nem csak ész nélkül osztogatják meg a saját tartalmaikat nem elolvasva a másikét.
De a harmadik ötlet, amit viszont én speciel tökre nem gondoltam anno át, az az, hogy olyan Facebook csoportokba lépjek be, amelyek megfelelnek a blogom témáinak függetlenül attól, hogy blogos csoportról van-e szó vagy sem.
Tehát, amennyiben te teszem azt fitnesz és életmód blogger vagy, nem feltétlenül szükséges csak blogger csoportokba posztolnod, hanem orientálódhatsz az életmóddal, egészséggel, edzésekkel kapcsolatos csoportok felé is, amelyek ugyan nem blogolással kapcsolatosak, de a blogod témájába vágnak. Ez már csak azért is jó, mert ugyan a jó blogos csoportokban szívesen olvasnak bármit ami… jó, mégis értelemszerűen sokkal nagyobb azoknak a cikkeknek az olvasottsága, amelyek blogolással kapcsolatosak, hiszen ugye mind bloggerek vagyunk, ott mindenkit ez érdekel a legjobban.

EREDETI ÖTLETEK Félreértés ne essék: nekem sincs fogalmam milyen zseniálisan eredeti témáról írhatnék, amit nem írt meg már vagy ezer meg egy másik ember – de baromira kéne. És ez a gondolat azóta még égetőbbé vált, mióta Tündérkeresztanyád bejegyzését olvastam azokról az írókról, bloggerekről, akik tulajdonképpen semmi extrát nem adnak hozzá írói társadalmunkhoz.
Hogy egészen őszinte legyek, eredetileg ennek a bejegyzésnek a helyén is egy “Hogyan legyen 2017 jobb?” minden kétséget kizáróan roppant inspiráló és rendkívül elcsépelt cikk lett volna mert szerettem volna írni valami baromi pozitívat, de mint ahogyan a mellékelt ábra is mutatja: gyakorlatilag semmi olyan gondolat nem jutott eszembe, amivel újat mondhatnék cikkemmel az embereknek. Semmi, amire az előttem lévő ötezer blogger vagy Cosmo szerkesztő ne gondolt volna.
Szóval mi erre a megoldás? Fogalmam sincs, addig jutottam el, hogy minden egyes témaötletet, ami eszembe jut, leírok, bármi legyen is az, így visszanézve kikukázhatom azokat, amelyek túl bénák, és elgondolkozhatok azokon, amelyekben még később is látok fantáziát. Mindenesetre sosem árt egy kicsit messzebbre látnunk az orrunknál és nem csak ugyanazokat a témákat és nézőpontokat újrafogalmazni, amelyeket már egyébként mindenki megtett.

tumblr_mrwzgqwcbp1s24iioo1_500


Amennyiben tetszett a bejegyzés, kövesd a The Charmbandit Facebook oldalát, ahol elsőként értesülhetsz a blog újdonságairól!


source of feature image: unsplash.com (Rodian Kutsaev)
sources of gifs: looneylabs.org, blog.oup.com, giphy.com, gearsofwar.com, joe.ie, pinterest.com

Be First to Comment

Leave a Reply