Skip to content

ÉN ÉS A BEAUTY MEG A DIVAT és a blogolás, avagy miért is nem írtam róluk mostanában? | HU

Nos, kezdésnek azért, mert nem értek egyikhez se, ami nem baj, mert általában szerintem amúgy sem érdekel senkit miről írok. *internally crying*


Kicsivel több, mint két éve kezdtem el blogot írni, amiről egyébként senki nem tud, mert senkit nem érdekel egy borzalmas anya vagyok, aki nem képes még megemlíteni sem a világnak, ha az egyetlen valami amit életében csinált, elért egy bizonyos korhatárt, na mindegy, szóval két éve kezdtem el blogot írni utat engedve introvertált exhibicionizmusomnak és gondolkozás nélkül tudtam miről fogom nem létező tudásomat az emberiségre ontani: divatról, szépségápolásról, életmódról és egyéb dolgokról, természetesen a hangsúlyt a divatra és szépségápolásra téve, mert az annyira fancy.
De hogy minek?! Arra kérlek egy elvetemült filozófus kokainon sem tudna értelmet találni, ugyanis félreértés ne essék, pusztán a vaginám létezése miatt van némi közöm a fent említett témakörökhöz. (Bár az “egyéb” rubrikát azért még nekem is elég könnyű volt kipipálni, valljuk be.)
Így két év után visszagondolva felötlött bennem a kérdés: mi a reteknek akarnék én ezekről a témákról írni és úgy egyáltalán – miért akarna bárki ezekről a témákról írni? Hacsak valaki nem ténylegesen kozmetikus, manikűrös, fodrász, stylist vagy csak szimplán piszkosul gazdag, miért akarna és hogyan tud valaki annyi információt összekotorni a világ legkülönbözőbb termékeiről és márkáiról, hogy úgy döntsön, erről már megéri blogot írni, ami azért idő és energia – és pénz?
Nem végeztem és nem is akartam soha elvégezni semmiféle szépségápolással és/vagy divattal kapcsolatos képzést (bár jártam rajzolni, de sosem akartam divattervező se lenni mert hát őszintén… láttál te már engem rajzolni?), és nem jártam, illetve nem is akartam soha járni olyan képzésekre, amelyek egészségről és/vagy sportról szólnak, úgyhogy minden és bármi, amit ezen témákról tudok, az a sok éves interneten való böngészésből ered, semmi másból, ami nem baj, mert gyakorlatilag mindenki másé is. (Ami persze elvezethetne minket olyan kérdésekhez, mint hogy honnan tudjuk akkor egyáltalán, hogy bizonyos dolgok tényleg működnek-e vagy jót tesznek-e a bőrünknek, de ebbe inkább ne is gondoljunk bele.)


Persze, nyilvánvalóan szeretek ruhákat, szempillaspirálokat (…), körömlakkokat vásárolni és sportolni, de ezzel az erővel a harmadik emeleten lakó 14 éves szomszédom is nyugodtan belekezdhetne egy divatblogba, és őszintén nem is vagyok benne biztos, hogy még nem kezdett egybe bele. Szóval a lényeg, hogy a “szenvedélyem” (mert ezt a kifejezést használja minden létező divatblogger a “Rólam” nevezetű menüpontja alatt) a divat és szépségápolás iránt közel sem olyan heves mint szerintem egy bloggernek lennie kéne, maximum annyira, mint egy korombeli nőnemű egyednek lehet, és ez akkoriban sem volt igazából másképp.
Így lett az én blogom is olyan, mint az a töménytelen mennyiségű divat-, beauty-, és életmód blog, ami mind-mind ugyanarról szól, hiszen valljuk be, nem az univerzum működéséről beszélünk, nem igazán lehet újabb és újabb, szuper érdekes információkat szolgáltatni ezekről a témákról akármennyire próbálkozunk is.

De akkor én miért írtam mégis ezekről?

Nos, lényegében valószínűleg azért, mert konkrétan eszembe nem jutott más, amiről írhatnék, pedig én tényleg nagyon szerettem volna írni.
Mivel azonban korábban csak és kizárólag divat és szépségápolással foglalkozó blogokon és Youtube csatornákon csüngtem, ezért, noha lényegében csak az írás miatt akartam írni, a temérdek Hogyan állj neki a blogoláshoz? című önsegítő cikk segítségével kisilabizáltam, hogy feltétlenül keresnem kell egy úgynevezett niche-t, tudod, amiről az emberek tudni fogják, hogy ó, igen, Kata erről ír – úgyhogy mégiscsak szükségeltetett hozzá egy téma, amit magaménak tudhatok. És nyilván ezt tettem meg témának, hiszen lány vagyok és szeretem a színes-szagos dolgokat és ha lefotóznak egy szép ruhában, de őszintén, leginkább azért, mert ez volt a könnyű választás.
Így hát fogtam magam és korábban említett exhibicionizmusomat, és kitaláltam, hogy bizonyos időközönként fogok posztolni, bizonyos napokon szépségápolásról, a következő alkalommal divatról, aztán életmódról, majd nagy kegyesen megengedtem magamnak egy “random” napot, amikor arról írtam, amiről amúgy szerettem volna vagy eszembe jutott, de nem tartozik semmilyen konkrét témakörbe – ez gyakorlatilag a szabad foglalkozás volt számomra blogger nyelven és gondolom mondanom se kell, ezeket a napokat élveztem a legjobban.
Eleinte nagyon ügyesen ki tudtam tölteni ezeket az üres helyeket, ami annyit tesz, hogy feldolgoztam minden létező témát, amit már gyakorlatilag mindenki más is megtett, de gondoltam legalább a saját szavaimmal és tapasztalataimmal tettem ami gyakorlatilag senkit nem érdekel, mert aki szépségápolásról, divatról vagy életmódról olvas, az magasról tesz a fogalmazásra, ezekben az esetekben csak az információk érdeklik az embereket, meg a szép képek. (Utóbbi természetesen nekem az elején nem is volt, de lassacskán csak összekuporgattam a kis pénzem egy rendes kamerára és megtanultam használni a royalty free oldalakat is.)


Szóval őszintén, a lényeg a lényeg, egyáltalán nem vagyok különleges, és úgy érzem talán nem is abban szeretnék különleges lenni, hogy irdatlan mennyiségű szutykot tudok magamra kenni, mert képzeljétek csak, az egésznek semmi értelme, legalábbis az én esetemben.
Egyrészt úgy érzem, hogy igenis csak annak van értelme szépségápolással és divattal kapcsolatos témákkal foglalkozni, (értelemszerűen a szakembereken kívül) aki a pénzét hajlandó ebbe fektetni – még aki drogériás vagy megengedhető verziókkal is foglalkozik, nekik is viszonylag sok pénzt kell elkölteni arra, hogy fent tudjanak tartani egy változatos blogot, és hogy ténylegesen szakértőnek tűnhessenek.
Másrészt pedig logikus, hogy ha nem próbálsz ki egy rakás különböző terméket, akkor mégis honnan tudnád, hogy az a termék, amiről te írsz, mennyivel jobb, mint egy másik, vagy másik ötven? Ha nincs tapasztalatod az adott termékkört illetően, honnan tudod, hogy amiről te azt írod, hogy tök jó hatással van a bőrödre és vegye meg mindenki, az tényleg olyan jó, hogy azt kell megvásárolni és nem mást? Ezt sajnos csak úgy tudhatja meg az ember, ha egy rakás terméket megvásárol és kipróbál, és őszintén, hatalmas tisztelet annak aki ezt megteszi, mert nekem erre nincs ingerenciám és ha volna is annyi pénzem, hogy ezt megtehessem, akkor azt inkább kézműves hamburgerekbe fektetném.
Egy éven keresztül dolgoztam egy luxusparfümériában, ahol high-end kozmetikai termékeket is árultunk, (és ahol tréningeket is kaptam) és nyilvánvalóan amennyit csak tudtam kipróbáltam és tudjátok mi lett a bőrömmel? Rohadtul semmi. Nem lettem sem szebb, sem ragyogóbb, sem fiatalabb, viszont összehoztam magamnak egy rakás szemölcsöt, ami miatt egyébként semmi pánik, jól vagyok, de azért elég különös, hogy pont akkor jöttek ki rajtam. És ezek még csak nem is a “ziher, hogy semmi hasznosat nem tesznek bele” drogériás termékek voltak, hanem a több tízezer forintos “ebből akár a lakbéremet is kifizethetném” krémek voltak. Éppen ezért valahogy kezdett leesni, hogy ezek a holmik nem igazán használnak olyan nagyon, vagy ha mégis, akkor sem érik meg azt a rengeteg pénzt, amit rájuk kéne áldozni az embereknek.

Ironikus módon tudod mikor lett a bőröm igazán szép? Amikor az égvilágon semmit nem csináltam vele. Amikor elkezdtem olyan termékeket használni, amelyekben a lehető legkevesebb összetevő és szutyok volt, és ezekből a termékekből is csak és kizárólag a legszükségesebbeket szereztem be. Na akkor tök jó volt. Bumm, problem solved. Szóval ennyit a beauty témákról.
Persze akkor mondhatjuk, hogy ott vannak a sminkek – a smink nem bánt, le lehet mosni, nem marad rajta a bőrön, de kinek van kedve megvenni az összes létező drága szempillaspirált, hogy folyamatosan kipróbálgassa egy blogposztért? Mi van ha nem működik valami, mit tesz vele az ember egy használat után?! Plusz, bármennyire is kreatív szakma a sminkelés, valljuk be már így is Dunát lehetne rekeszteni a sminkes blogokkal és Youtube csatornákkal, és egyszerűen nem hiszem, hogy ha ezzel a témával ennyit lehet tökölni, akkor nincs valami más, amivel el lehet és aminek még több értelme is van. Kivéve persze, ha valakit ez érdekel de nagyon-nagyon, de mi van akkor, ha mindenki azért foglalkozik ezzel mint amiért én kezdtem – mert nem jutott eszébe más?
Ja, és akkor még ott vannak a divatról szóló posztok. Van fogalmad róla mennyi idő és energia elkészíteni egy blogposztot, amiben csak képek vannak? Sok. Nem elég, hogy be kell szerezned a megfelelő kellékeket, avagy ruhákat és kiegészítőket, amihez még akkor is pénz kell, ha úgy gondolod, hogy “az egyéniséghez nem kell pénz”, de szerezned kell valakit aki lefotóz (és van egy jó kamerája, vagy magadnak szerezni egyet) és akinek a napirendjében pont akkor van idő a fotózásodra amikor neked, majd miután lefotózott (miután természetesen találtál egy fancy-nek kinéző helyszínt) te megphotoshoppolod a képeket, vagy keresel valakit, aki ért hozzá. És ha azt csinálod amit én csináltam, avagy megvettél egy szettet, nem vágtad le a címkét és a fotózás után szépen visszavitted, azzal ugyan pénzt spórolhatsz, de időt és energiát nem. (Bár még így is jobban jársz.)
És akkor ezzel megcsináltál egy darab blogposztot, ami igazából semmiben nem különbözik másokétól és semmiben nem különlegesebb semminél és gyakorlatilag arról szól, hogy lefotóztattad magad valakivel remélhetőleg egy impozáns közegben és szép ruhákban. Félreértés ne essék, esküszöm ez tök jó annak akit ez nagyon-nagyon érdekel, csak ez számomra annyi energia és annyi idő, ami alatt akár kifundálhatnék bármilyen más, szórakoztató és minimálisan egyedibb témát amit talán nem dolgozott fel mindenki más.
(#spoileralert: még nem fundáltam ki)
Mindenesetre végül odáig jutottam, hogy semmi kedvem egész napokat azzal tölteni, hogy minimál dizájn flakonokat fotózgassak fehér ágyneműkön, mert nincs fehér ágyneműm ha már fotózásra adom a fejem, szívesebben fotózok ténylegesen szép dolgokat. (Megjegyzem ezek a “ténylegesen szép dolgok” falevelek voltak szóval senki ne higgye azt, hogy én vagyok az egyediség mintaszobra, de értékeljük a próbálkozást.)


És akkor mi a nichem? Hallod, halovány lila gőzöm nincs.
Még csak azt se tudnám határozottan kijelenteni, hogy most már aztán ziher, hogy soha többé nem írnék szépségápolásról és divatról, mert őszintén szólva tök szívesen igazolom az indokolatlan pénzpazarlásaimat efféle bejegyzésekkel mindennemű komolyság nélkül meg hát fent kell tartanom a látszatot, hogy egyszer valaki megdobjon ingyen holmikkal vagy remélhetőleg egy rakás pénzzel, mert azért a lelkem eladó.
Plusz, ha egy szép napon éppen ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy megosszam a világgal a kedvenc samponomat, akkor ki vagyok én, hogy ezt az információt megfosszam az emberiségtől. (Főleg, hogy az egyik legolvasottabb bejegyzésem számomra abszolút megmagyarázhatatlan okoknál fogva a szilikonmentes samponokról szóló cikkem, ami vagy olyan brutálisan ostoba információkat tartalmaz, hogy az emberek mindenkivel megosztják mert milyen vicces, vagy az emberek betegesen vonzódnak a szilikonmentes samponokhoz, amit persze csak támogatni tudok.)
És ha valaki hajlandó lefotózni engem szép ruhában és nem úgy nézek ki a fotón mint egy zsák krumpli, még szép, hogy egy teljes bejegyzést fogok dedikálni a történelmi eseménynek.
Szóval gyakorlatilag marad az “egyéb” rublika a központban és gondolom mellette esetleg minden más olyan téma amit a női lelkem indokol. Persze azt hiszem ezzel semmi probléma nincs, úgy értem egy blog akkor jó, ha fejlődik, (bár az előbb említett dolognak semmi köze a “fejlődés” fogalmához de legyünk megengedőek) még akkor is, ha a szerzőjének fogalma sincs róla, hogy mit csinál.
Egyébként ennek a bejegyzésnek speciel semmiféle konklúziója nincs és nem is lesz, bocs, hogy csak így a végén közlöm ezt, őszintén nem terveztem hogy a cikk végén majd lekerekítem a történetet és bármiféle tanulságot is vonok le, de már úgyis elolvastad úgyhogy ez van.


Amennyiben tetszett a bejegyzés, kövesd a The Charmbandit Facebook oldalát, ahol elsőként értesülhetsz a blog újdonságairól!


 source of feature image: gratisography.com
sources of gifs: giphy.com, reddit.com, theprospect.net, popkey.com

Be First to Comment

Leave a Reply